A filmművészet jeles képviselője: Darren Aronofsky

Darren Aronofsky 3 eddigi mozifilmje engem teljességgel lenyűgözött, számomra rendkívül meghatározó filmekké avanzsáltak az utóbbi időkben. Ő az a személy a filmvilágban (és nem a filmiparban!), aki nem is igazán filmrendező, de sokkal inkább művész! Ő egy a kevés filmkészítők közül, akit Hollywoodnak nem sikerült "megfertőznie", nem sikerült magába szippantania. 10 éves pályafutása alatt a 4. filmje készült el. Ő tipikusan nem az, aki tonnaszámra ontja magából az igénytelen, tartalom nélküli celluloid-temetőnek számító vackot. Ritkábban készít filmet, de azzal üt!

És azt hiszem ez benne a leglényegesebb: Hollywood nem kaparintotta meg magának, nem a stúdiónak dolgozik. Ő az, aki önmagát filmesíti meg: a saját életéből merít, a saját lelki világát, a saját gondolatait, a saját eszmerendszerét tárja fel a nézőknek, és ez már egy más gondolati szintet jelent. Nem feltétlenül kell megtalálni a filmjeiben az értelmet, mivel minden ember más eszmerendszerben él, de ettől függetlenül még rengeteg élményt szerezhetünk, ha adunk esélyt a "látomásainak". Neve pedig számomra összeforrt a kiváló zeneszerző, Clint Mansell és a remek operatőr, Matthew Libatique nevével. Ők hárman nálam az a bizonyos "mesterhármas".

Pi (1998)

Mire felfogtam nagyjából a Forrást, és számtalan értékét, addigra megszereztem az első csodáját Aronofsky-nak, és kezdhettem mindent elölről. Riasztó, zaklatott tempójú szimbólumsorozat ez, nem kevés gondolattal megfűszerezve a társadalom romlottságáról, a vallásról, hitről és többek között a magányról.

Nem hangulatot, nem egy légkört, nem egy érzést teremt a mozi, hanem KILÉP A TV-BŐL. Számomra egyszerűen életre kelt az egész film, benne mozogtam én is, és a képernyő helyett bennem mozgott minden.

Eddig akárhány Aronofsky-filmet néztem meg, mindegyik mással ragadtatott el. Hát ez a legzseniálisabban teremti meg az egyediségét.

Egyszerűen megülte a gyomrom a film, nem tudom megemészteni, és ez pár napig biztos így lesz. Valóban nem közönségfilm, de hát hogy is mondjam... Senkinek sem való igazából, de valahogy mégis mindenkinek.

A zenéről pedig annyit, hogy érthetetlen, hogy ezeknek a szinte mindenki által ismert dallamok nak a szerzőjét eddig nem ismertem. Így voltam a Rekviemmel is, ott is alig akartam elhinni, hogy ez a zene Mansell kreálmánya. Ezek a dallamok azóta méltón megkapták a "kult" jelzőt.

   

90%

Rekviem egy álomért (2000)

Darren munkái közül a leginkább kilógó darab. Túlságosan földhözragadt és könnyen értelmezhető dolgozat Aronofskyhoz képest. Bár ez egy regény-adaptáció, így érthető, miért nem annyira 'Aronofsky-s', Persze ettől függetlenül kiváló mű, sőt, még annál is több.

Hiába ömlengenék róla, áradozhatok a remek operatőri, vágói munkákról, a kiváló hangeffektekről, arról, hogy Clint Mansell és Darren Aronofsky ezzel a Forrás után végleg kedvenceimmé avanzsáltak, a 4 főszereplő páratlan játékáról, borzalmas történetről, de nincs értelme. Nézzétek meg!

A katartikus vége-képsorok végleg ledöntöttek a lábamról. Az utolsó fél órában már többször magamra kellett parancsolnom, hogy csukjam már össze a szám, és nyeljek. Felkavaró, lehangoló, depressziós ugyanakkor felemelő történet. Mind a négyen egy elképzelt világot, egy álmot hajkurásznak, dédelgetnek, miközben emberként megsemmisülnek....

A legutolsó fél perc a műsor stúdiójában. Félelmetes! Filmtörténeti jelentőségű! Hihetetlen.

Az évszakok váltakozása után vártam a Tavaszt. Nem jött el.

100%

Forrás (2006)

Nem tudok minőségbeli különbséget tenni Aronofsky 3 fő műve között, de tény, hogy a rendező lelki világát ez a film tükrözi legmélyebben. A halál elfogadásáról, a szerelemről, a sorsról és a küzdelemről forgatott nagyszerű misztikus dráma.

A film igen elrugaszkodott, bőven átnyúlik a sci-fi, a misztikum területére, így nagyon meglepő, hogy ennyire "földöntúli" történetből hogy alkották meg az egyik legemberibb filmet. A zene egyszerűen csodálatos, kétségkívül rengeteget dob a filmélményen. Feledhetetlen. Csakúgy, mint a színészi játék. Jackman és Weisz tökéletes páros, szenzációsan mutatják be a betegség által kettéválasztott párt. A történet és maga a rendezés azonban mindenen túltesz. Nevetséges, és szánalmas, hogy Amerika mit "zabál": dollármilliók a Vasemberre, a Pókemberre, a Karib-Tenger Kalózaira, közben pedig méreteset hasalnak az igazi filmek, mint a Cserbenhagyás, vagy a Forrás. Persze ezzel csak a saját szűk látókörűségüket bizonyítják.. Az meg, hogy a Rotten Tomatoes 26%-ra értékelte a filmet, egyenesen felháborító. De mindegy, idővel épp ezek a tényezők emelik majd a Forrást a "mindenképp látnod kell, mielőtt meghalsz" típusú filmekhez. Megértem, hogy nehezen emészthető és definiálható a film, de aki egy kicsit is próbálkozik, annak menni fog.

A Forrás tehát szerintem a legmagasztosabb, legfenségesebb film, amelyet valaha ember alkotott.

200%

Tény, hogy Aronofsky sosem lesz közönség kedvenc, de talán nem is ez a lényeg. Mindig lesz vevő a szívből jövő munkáira, és biztos, hogy hosszabb életű produkciók ezek, mint egy-egy átlagos nyári limonádé. Számomra példakép ez az ember, a munkássága és az, hogy színt hozott a filmtörténetbe sajátos stílusával.

UPDATE

Hamarosan porondon lesz legújabb kritikai sikere, a Wrestler, jövőre készíti a Fighter-t, 2010-ben pedig terítékre kerül a pályafutásának egyetlen "hollywoodi" darabja, a Robotzsaru remake-je. Reméljük, a kitérés után visszatér a független filmezéshez, és nem hagyja magát megfertőztetni az álomgyárral.

*Csernák Ákos