October 10, 2009


G. I. Joe: A kobra árnyéka
(G. I. Joe: The Rise of Cobra, 2009)
Kifogásolható lehetőség az agybomlasztásra

Kapcsoljuk ki agyunkat, dőljünk hátra fotelunkban, és mindenféle elvárás nélkül üljünk le az idei nyár egyik blockbusterének szánt mozija elé! Nos, a cím, és a Hasbro-felirat után ez talán nem is lesz olyan nehéz dolog.
Mint limonádé-film, A kobra árnyéka valóban nem állít nézője elé semmiféle mércét, és ez adja a mozi legfőbb erősségét: a film vállaltan csak a magas bevételi mutatókra törekszik, és ez így van rendjén. A képmutató, áltartalommal felvértezett moziknál nincs rosszabb; Stephen Sommers legújabb dobása pedig ezzel máris piros ponttal indít.

És valóban nem várunk mást, mint döbbenetes látványorgiát, legalább közepes színészi játékot, és összességében egy filmélményt, amire még 10 perccel később is emlékszünk. A G. I. Joe pedig majdhogynem meg is felel a fenti követelményeknek.
A film legfőbb kérdése, hogy mégis mi került 175 millió dollárba, a látvány ugyanis minden, csak nem kifogástalan. Sajnálatos, hogy egy pár hónapos filmen már észrevenni a CGI-vel legyártott jelenetek hibáit. Ezt most még szemöldökráncolással nyugtázzuk, a technikai fejlődéssel párhuzamosan azonban pár év múlva röhögni fogunk az egészen. A kobra árnyéka újabb bizonyíték arra, hogy a szuperszámítógépek mögött elkészített mozik legnagyobb ellensége az idő, mely úgy tűnik, egyre gyorsabban jár el az adott film felett.
A nyári sikerfilmnek szánt mozik általában véve nem a kiváló színészgárdájukról híresek, de az új trend valószínűleg a színészek teljes mellőzése. Channing Tatum kínosan tehetségtelen személyiség, még egy ilyen filmben is alulmúlja önmagát, kidolgozott felsőteste pedig bár eladta a Step Up-ot pár évvel ezelőtt, legújabb filmjeit már nem képes anyagi vonalon erősíteni konditeremben töltött idejével. Társáról, Sienna Millerről pedig eddig is tudtuk, hogy a tehetséget vele szóba hozni bűn (bár az Interview című filmjében kivételesen nyújtott valamit). Miller sajnos teljesen jellegtelen nő, és még ennél is rettenetesebb színész.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy a G. I. Joe annyira rossz film lenne. Egyenesen meglepetésszerű, hogy egyszeri nézésre megállja a helyét. Kínzóan túlnyújtott (80 perces játékidő totálisan elég lett volna), a látványt pár év múlva vicc gyanánt fogják mutogatni. Ugyanakkor míg nézzük, leköt, néha akadozva, de magával húz. A nulla történet kivételesen erősség, az pedig, hogy a néző végre a negatív hősöknek szurkolhat, igazán jó dolog.
Egynyári film, annak viszonylag megállja a helyét. Egy év múlva pedig ködösen pisloghatunk, mire egyáltalán beugrik róla valami.
50%

*Csernák Ákos

2 comments:

Lacel said...

Túl fiatal vagy még hogy emlékez a G.I. Joe mesére ^^ Én nagyon megszeretném nézni a filmet.

Kicsit ösztön lénynek tünhetek de ahol fegyverek, csajók, és rombolás meg robbanás van jó effektekkel miért ne érdekelne? :D Főleg hogy a gyermekkorom legjobb meséje volt! :PPP

Atonemovie said...

Ismerem a mesét, néztem is, és szándékosan nem kevertem a filmes írásba. :)

"Ahol fegyverek, csajok, és rombolás meg robbanás van jó effektekkel miért ne érdekelne?"
Ugyanígy álltam hozzá, nem vártam semmiféle kolosszális élményt, de 1) Sienna Miller minden, csak nem jó csaj :D, 2) az effektek vérlázítóan gyengék.. Ugyanakkor erre az estére tökéletesen megfelelt. Holnapra meg azt sem fogom tudni, milyen filmet láttam legutóbb. .)

Post a Comment