Más világ
(The Others, 2001)
A mértéktartó és elvakult hit határmezsgyéjén
(The Others, 2001)
A mértéktartó és elvakult hit határmezsgyéjén
A Más világ életem egyik meghatározó filmje, egy tökéletes, hiba nélküli filmcsoda, amely sikeresen hozzájárult a spanyol filmgyártás felvirágoztatásához.
Az alapmű hideg eleganciával adagolja az ÉLETET. Nem a feszültséget (bár első nézésre talán azt is), azonban ez a mű tele van életerővel. Fő kérdése számomra az, hogy mit tehet az ember, ha elszakad minden transzcendens kapaszkodótól?
A II. Világháború végén járunk, amikor Grace vasszigorban neveli gyermekeit, és töretlenül tanítja őket a vallásra, a keresztény hitre. Néhány hét alatt azonban rá kell eszmélnie, hogy olyan eseménysorozat vette kezdetét, amelyre hitében már képtelen értelmet, megnyugvást lelni. Grace vallását alapjaiban rengetig meg a félelmetes események.
A Más világ a vallás bukását mutatja be. Azt a pillanatot, amikor az ember ráébred, éveken át tartó megdönthetetlen eszméje, hite megbukni kényszerül, és ezzel maga az ember is. Vallása, kapaszkodója már nem elég erős, hogy segítsen túlélni ebben a mostoha világban. Tökéletesen festi vászonra a hittől való eltávolodást, a reménytelenséget, majd a lezárást, amely relatív, hogy kielégítő-e, vagy sem. Kimért tempóval, rideg eleganciával és a hit bukásával operál. Méghozzá hibátlanul.
A színészi játék kimagasló, Nicole Kidman páratlan alakítása mellett Alakina Mann és Fionnula Flanagan is rengeteg hozzátesz a filmhez. Alejandro Amenábar, a rendező és egyben forgatókönyvíró egyszerre jeleníti meg a kimértséget és ridegséget a vásznon és a dialógusokban, melyek nagy része előrevetíti a filmvégi csattanót, de olyan finomsággal, érzékiséggel, mely garantálja a katarzist.
Véleményem szerint szükség van hitre. Kell a túléléshez, egyszerűen az élet része. Viszont tudni kell megtalálni a határt az elvakultság és az "ép" hit között, és nem átlépni azt.
Az Others tökéletes mozi, melyre a promó ellenére tilos horrorként tekinteni: ez bizony egy kőkemény dráma. Filmtörténeti jelentőségű, örökérvényű csoda, melyre remélem egyszer kultként tekintenek fel.
100%Az alapmű hideg eleganciával adagolja az ÉLETET. Nem a feszültséget (bár első nézésre talán azt is), azonban ez a mű tele van életerővel. Fő kérdése számomra az, hogy mit tehet az ember, ha elszakad minden transzcendens kapaszkodótól?
A II. Világháború végén járunk, amikor Grace vasszigorban neveli gyermekeit, és töretlenül tanítja őket a vallásra, a keresztény hitre. Néhány hét alatt azonban rá kell eszmélnie, hogy olyan eseménysorozat vette kezdetét, amelyre hitében már képtelen értelmet, megnyugvást lelni. Grace vallását alapjaiban rengetig meg a félelmetes események.
A Más világ a vallás bukását mutatja be. Azt a pillanatot, amikor az ember ráébred, éveken át tartó megdönthetetlen eszméje, hite megbukni kényszerül, és ezzel maga az ember is. Vallása, kapaszkodója már nem elég erős, hogy segítsen túlélni ebben a mostoha világban. Tökéletesen festi vászonra a hittől való eltávolodást, a reménytelenséget, majd a lezárást, amely relatív, hogy kielégítő-e, vagy sem. Kimért tempóval, rideg eleganciával és a hit bukásával operál. Méghozzá hibátlanul.
A színészi játék kimagasló, Nicole Kidman páratlan alakítása mellett Alakina Mann és Fionnula Flanagan is rengeteg hozzátesz a filmhez. Alejandro Amenábar, a rendező és egyben forgatókönyvíró egyszerre jeleníti meg a kimértséget és ridegséget a vásznon és a dialógusokban, melyek nagy része előrevetíti a filmvégi csattanót, de olyan finomsággal, érzékiséggel, mely garantálja a katarzist.
Véleményem szerint szükség van hitre. Kell a túléléshez, egyszerűen az élet része. Viszont tudni kell megtalálni a határt az elvakultság és az "ép" hit között, és nem átlépni azt.
Az Others tökéletes mozi, melyre a promó ellenére tilos horrorként tekinteni: ez bizony egy kőkemény dráma. Filmtörténeti jelentőségű, örökérvényű csoda, melyre remélem egyszer kultként tekintenek fel.
*Csernák Ákos
No comments:
Post a Comment