[REC] (2007)
[STOP]

A horror műfajában is, ahogy minden másban is, folyamatos megújulások fedezhetők fel. 1998-ban óriási sikereket ért el az Ideglelés című horror, ami rendkívül újító hullámot indított el: a kézi kamerás felvételeket. 2007-ben egy sci-fi-ben, nevezetesen a Cloverfield-ben teljesedett ki a handycam hatása: a dokumentumszerű megrendezés kétségkívül izgalmasabbá és bensőségesebbé varázsol egy filmet, ráadásul nem az okoskodásra épül, hanem a puszta tényekre: a film nézői is kizárólag annyit tudnak, mint a főhősök. Egy szintre kerülni az életükért küzdő karakterekkel pedig sokkal nagyobb élmény, mint külsőleg szemlélni az eseményeket.

A spanyol filmesek is felfedezték maguknak ezt a stílust. Kár!
A spanyol mozik általában minőséget jelentenek: elég csak a Más világra, A faun labirintusára, A gépészre vagy a Volverre gondolni. Én mindig is az egyediségük miatt szerettem a spanyol filmezést, de persze mindig van kivétel. Jelen esetben ez a [REC].

Ettől a filmtől egy teljes játékidőn átívelő borzongást, egyedi stílust, klisénélküliséget vártam. Bizonyára az én elvárásaim voltak túl magasak, ugyanis ez a film a fent említettek közül egyszerűen semmit sem képes teljesíteni.

Nem tudom, hogy gondolkodnak azok, akik horrorfilmet készítenek, de gondolom ők is valami olyat szeretnének alkotni, ami nem a megszokott panelekből építkezik, hanem egy kicsit hozzátesz valamit a vérszegény műfajhoz. Ilyen volt az előbb említett Ideglelés, ami bár hatalmas átverés, mégis tömegeket vonzott a moziba, mert egyszerűen más. A Kör is ilyen volt 2002-ben: felélesztette a horror műfaját egy kislány segítségével. Azóta tömegével készülnek a japán horrorok és belőlük az adaptációk.
Hogy a [REC]-el mit akartak, azt fel nem fogom. Annyit legalább megtudtam, hogy a kézi kamerás felvétel sem képes minden filmet jobbá tenni. A [REC] a jól megszokott sablonokból építkezik, egyszerűen semmi újdonság nem fedezhető fel a 70 perces játékidő során. A forgatókönyvíró kreativitása nulla, de hát ők úgy gondolták, hogy nem is kell ide semmiféle egyediség: „készítsünk egy olyan filmet, amiből már ezret látott mindenki, csak mi éppen kézi kamerával vegyük fel. Így lesz a [REC] egy ütős horror”. Hát nagyon nem lett az, ráadásul a nézők komplett hülyének nézése sem egy felvidító dolog.

A film alatt végig az volt az érzésem, hogy spanyol nyelven nézem a Kört (kislány), az Átkot (padlás) a Kaptárt (zombik), a Rémálom az Elm utcábant és a Halloween-t, ugyanis többek között ezek a filmek éltek először olyan formabontó húzásokkal, amik mára klisévé váltak. Egy pozitívum, ami a film mellett szól, az két jó mell, hála a főszereplőnek, María Teresa Ortegának. Bár nem hiszem, hogy egy jó horror két jó cicin múlik.
Az utolsó percek ócska magyarázkodása pedig tényleg mindennél feleslegesebb.

Most már valóban nagy szükség volna egy formabontó, színvonalas és életképes horrorra, hogy ismét erőre kapjon a műfaj. Ilyenből pedig többet nem kérünk, épp elég volt az utóbbi idők "míves" horrorjai, amik a nézhetetlenség határait feszegetik.

A [REC] tehát egy színvonaltalan, semmilyen film. Szégyentelenül lopja a paneleket a régi nagy horroroktól, elvárva, hogy kizárólag a kézi kamerával felvett jelenetek miatt minden néző padlót fogjon, és az egekig magasztalják a filmet.
Én azt ajánlom mindenkinek, aki ezt olvassa, hogy inkább nézze meg a Kört, vagy az Ideglelést, vagy bármi mást.
Aki életében háromnál több horrorfilmet látott, az a [REC]-en egy percig sem fog izgulni, maximum unatkozni, vagy dühöngeni, mint én azon, hogy egy ilyen nevetséges ripacskodás hogy készülhet még el 2007-ben.

40%

*Csernák Ákos