Pokoli édenkert
(A Perfect Getaway, 2009)
Talán jövőre...

2009 is az előző évekhez hasonlóan számos akció-thrillerfilmben bővelkedett, David Twohy mozija pedig pontosan az a kategória, ami az idei felhozatalhoz híven képtelen megütni az elvárható színvonalat, de még szórakoztatásra is teljesen alkalmatlan.

Adva van néhány nyaraláson illetve nászúton tengődő pár, akik Hawaii szigetein keresik azt a kalandot és izgalmat, ami például ebből a filmből teljesen hiányzik. A párok beutaznak millió gyönyörű tájat (ettől válhatna a Pokoli édenkert remek természetfilmmé), egymással titkokat osztanak meg, nevetgélnek, közben egy gyilkosságsorozat miatt egymásra gyanakszanak...
És akkor elkezdődik a film. Úgy a hatvanadik perc környékén. Épp ideje volt, hátravan még fél óra, hátha látunk olyat is, ami miatt a film megérdemli a hivatalos 'thriller' megjelölést.

Milla Jovovich a megszokott Kaptár-effektuson túl semmit nem nyújt

A végtelen unalomra kárhoztatott nézőket Twohy hamar szembesíti a ténnyel, hogy mozija teljes félrevezetés: abszolút unalomba fullasztott olcsó tömegfilm, mely csakis azért készült el, hogy két valamirevaló történetbeli csavart ellőhessenek az alkotók. És minderre több mint egy órát várnunk kell. Én az ilyen, egy-egy pillanatra kihegyezett filmeket szemfényvesztésnek tartom, és átverve érzem magam, de a röhej-faktor ott kezdődik, hogy ezen ötleteket ügyesen tálalva egész remek és szellemes filmet lehetett volna készíteni.
Az unalom mellett legalább örömben is részesedhetünk, melyet többek között a színészek szolgáltatnak. Az úgymond-színészek, akik közül egyedül Milla Jovovichot érdemes kiemelni, aki szokásos, két különböző tekintetből álló repertoárját ügyesen felvonultatja, s mint aki jól végezte dolgát, úgy érzi, ebből áll a színészi munka. Ennek ellenére remek nő (bár színészi karrierjét tekintve ez a jelző kissé túlzásnak hathat). Az viszont valóban minden jóindulat mellett is nevetséges volt, amikor a mély dekoltázsról szóló szövegét minden önirónia nélkül olvasta fel a forgatókönyvből.
A rendező abszolúte igazodik a többiek munkájához és ehhez az alig-sikerült közeghez, a forgatókönyv egy, maximum kettő értékelhető pontját is sikerrel magyarázza túl - perceken át, kínzóan hosszasan -, hogy még azok élvezeti értéke is a minimális alá csökkenjen.

Az ábrával ellentétben a közönségnek nincs sok oka örülni

Különös továbbá, hogy thriller létére a film egyetlen igazán értékelhető pontja a nyaralás hangulata. Persze nehéz ellenállni a gyönyörű, Hawaii-ról készült felvételeknek, furcsa, hogy az izgalmakat előbb szolgáltatja a tájak meghódítása, mint a gyilkos kiléte, de legalább van valami, ami tényleg úgy működik a filmben, ahogy mindennek kellene ahhoz, hogy élvezhető végeredményt kapjunk.
Nagyjából ebből épül fel a Pokoli édenkert. A szép tájakon kívül legfeljebb az nyújthat vigaszt, hogy nem csak ezen film miatt határozhatjuk meg a tavalyi thriller-felhozatalt pocséknak. S ha még lehetünk annyira igényesek, hogy értékelhető thrillerre vagyunk kíváncsiak, érdemes megpróbálkozni a zseniális Eden Lake című filmmel tavalyról, de 2009-et tekintve is inkább Az utolsó ház balra villant valódi izgalmakkal, hisz bár hemzseg a hibáktól, mégis értelemmel felvértezve, céllal készült el, ellentétben Milla Jovovich újabb B-filmjével.
45%

*Csernák Ákos