Kisiklottak
(Derailed, 2005)
Amikor már egy igazi kikapcsolódást is hiába vár az ember
(Derailed, 2005)
Amikor már egy igazi kikapcsolódást is hiába vár az ember
Mikor már elég a rengeteg "komoly", művészibb jellegű filmből, és az ember megpróbálkozna egy könnyedebb, lazulósabb típusú mozival, a végeredmény (az én esetemben legalábbis) általában siralmas.
Biztos én döntök rosszul, mikor a Kisiklottakhoz hasonló filmekkel próbálnék kikapcsolódni, ugyanis állandóan rosszat fogok ki. Valljuk be, egy Jennifer Aniston-féle rötyögéstől senki nem egy vér komoly, mélyenszántó, reveláló filmet vár. Ilyenkor mindössze egy jó kis szórakozásra van szükség, ami 2 órás agymosás ellenében teljesen kikapcsol. A Derailed-nek azonban még ez sem megy jól.
A történetben adott egy unalmas és nehéz életet élő férfi, aki félrelép egy idegen nővel. Felkeresnek egy hotelt, az ezt követő eseményeket pedig már mindenki tudja. Viszont mikor épp a dolgok közepébe vágnának, egy francia ámokfutó rájuk töri az ajtót, fegyvert szegez rájuk, és valóságos rémálom veszi kezdetét.
A felületes és minden kreativitást mellőző forgatókönyv előbb említett hibái ellenére még viszonylag a helyén van. Logikai bukfencei, sablonjai és kidolgozatlan karakterei meg sem kottyannak a többihez képest.
Az Arany Málna-díjért kiáltó rendezés például vacakabb, mint bármi más a filmben (pedig nem sok tényező üti meg az "átlagos" szintet a moziban). Mikael Hafström 2007-ben leforgatta az 1408-at, ami egy fogyasztható, kellemes Stephen King-adaptáció. Ezek után joggal várhat az ember egy legalább hasonló szintű rendezést. Itt viszont nincs semmi, mindössze kiforratlanság és az egyediség teljes hiánya. A rendező ráadásul túl sokat akart fogni, és végül semmi lett belőle.
Clive Owen is látott már szebb napokat; itt képes fapofával végignézni azt, ahogyan megbizonyosodik átveréséről. Még David Morrisey is lekörözte Owen-t, pedig aztán Morissey minden, csak nem színész.
Jennifer Aniston is szerepelt a filmben - bár, és most idézem "színésznőként" volt feltüntetve, produkciója messze elmarad egy szinttől, ami indokolná eme jelző használatát.
Az Eastern Promises - Gyilkos ígéretek sztárja, Vincent Cassel remek színész - elég csak az előbb említett filmre gondolni -, itt viszont felületes karaktere semmiféle kihívást nem jelentett a színész számára, ezért az ő játéka is maximum elégségesnek tekinthető.
Az egyetlen értékelhető pont a zene, ami viszonylag még működőképes.
Hogy mit kap az, aki a Kisiklottak című filmet nézi meg? Egy klisés, abszolút passzív és felejthető (sőt, kiszámítható) történetet a manapság celeb néven futó személyekkel eladva; egy gyenge és jelentéktelen rendezést, ami véglegesen unalomba és érdektelenségbe süllyeszti a filmet; egy olyan filmzenét, ami legalább ébren tartja a nézőt az álomtól; és végül, de nem utolsó sorban egy csalódást okozó 2 órát, ami akcióval és drámával próbál hatást gyakorolni a nézőre, s végül két szék közül a földre esik, a néző pedig egy olyan élménnyel sem gazdagszik, ami miatt másnap még emlékeznie kellene erre az alkotásra.
40%Biztos én döntök rosszul, mikor a Kisiklottakhoz hasonló filmekkel próbálnék kikapcsolódni, ugyanis állandóan rosszat fogok ki. Valljuk be, egy Jennifer Aniston-féle rötyögéstől senki nem egy vér komoly, mélyenszántó, reveláló filmet vár. Ilyenkor mindössze egy jó kis szórakozásra van szükség, ami 2 órás agymosás ellenében teljesen kikapcsol. A Derailed-nek azonban még ez sem megy jól.
A történetben adott egy unalmas és nehéz életet élő férfi, aki félrelép egy idegen nővel. Felkeresnek egy hotelt, az ezt követő eseményeket pedig már mindenki tudja. Viszont mikor épp a dolgok közepébe vágnának, egy francia ámokfutó rájuk töri az ajtót, fegyvert szegez rájuk, és valóságos rémálom veszi kezdetét.
A felületes és minden kreativitást mellőző forgatókönyv előbb említett hibái ellenére még viszonylag a helyén van. Logikai bukfencei, sablonjai és kidolgozatlan karakterei meg sem kottyannak a többihez képest.
Az Arany Málna-díjért kiáltó rendezés például vacakabb, mint bármi más a filmben (pedig nem sok tényező üti meg az "átlagos" szintet a moziban). Mikael Hafström 2007-ben leforgatta az 1408-at, ami egy fogyasztható, kellemes Stephen King-adaptáció. Ezek után joggal várhat az ember egy legalább hasonló szintű rendezést. Itt viszont nincs semmi, mindössze kiforratlanság és az egyediség teljes hiánya. A rendező ráadásul túl sokat akart fogni, és végül semmi lett belőle.
Clive Owen is látott már szebb napokat; itt képes fapofával végignézni azt, ahogyan megbizonyosodik átveréséről. Még David Morrisey is lekörözte Owen-t, pedig aztán Morissey minden, csak nem színész.
Jennifer Aniston is szerepelt a filmben - bár, és most idézem "színésznőként" volt feltüntetve, produkciója messze elmarad egy szinttől, ami indokolná eme jelző használatát.
Az Eastern Promises - Gyilkos ígéretek sztárja, Vincent Cassel remek színész - elég csak az előbb említett filmre gondolni -, itt viszont felületes karaktere semmiféle kihívást nem jelentett a színész számára, ezért az ő játéka is maximum elégségesnek tekinthető.
Az egyetlen értékelhető pont a zene, ami viszonylag még működőképes.
Hogy mit kap az, aki a Kisiklottak című filmet nézi meg? Egy klisés, abszolút passzív és felejthető (sőt, kiszámítható) történetet a manapság celeb néven futó személyekkel eladva; egy gyenge és jelentéktelen rendezést, ami véglegesen unalomba és érdektelenségbe süllyeszti a filmet; egy olyan filmzenét, ami legalább ébren tartja a nézőt az álomtól; és végül, de nem utolsó sorban egy csalódást okozó 2 órát, ami akcióval és drámával próbál hatást gyakorolni a nézőre, s végül két szék közül a földre esik, a néző pedig egy olyan élménnyel sem gazdagszik, ami miatt másnap még emlékeznie kellene erre az alkotásra.
*Csernák Ákos
No comments:
Post a Comment