9
(9, 2009)
Üzenet a jövőből
(9, 2009)
Üzenet a jövőből
Tim Burton nevének elhangzásakor minimum 2 nagyívű animációs filmnek, a Karácsonyi lidércnyomásnak és A halott menyasszonynak illik beugrania a filmkedvelőknek. Idén az ő felügyelete alatt készült el a 9 című posztapokaliptikus animációs sci-fi drámája, mely újfent leszögezi, hogy az animációs film nem egyenlő a mesével. A 9 mégis jókora anyagi bukásként könyvelhető el: lehetséges, hogy a film nem találta meg közönségét, mely szigorúan a felnőtt korosztályból áll(na).
A rövid játékidő és a pazar animáció az első percek láttán borítékolhatná a szórakozást, de a 9 nem így tesz. A kellemes érzések, az öröm olyan messzi kerüli a filmet, mint a nézőt is. Itt nincs helye másnak, csak gondolkodásnak és önvizsgálatnak - jó adag pesszimizmussal kísérve.
Gondolkodás. A 9 fő motívuma, a nézőre gyakorolt elsődleges hatása. Egy lehetséges jövőkép szomorú, sötét ábrázolása, melynek minden pillanatát átjárja a reménytelenség - az elmélkedés fő színtere. Shane Acker megnyitja előttünk kapuit, hogy átélhessük jövőről alkotott lemondó képét, s világa mindeközben a néző eszméit csalogatja elő, s valóban szárnyakkal ruházza fel gondolkodásunkat. Hisz miből áll a 9 által felvázolt világ? Kiégett, világvége-utáni állapot, a mohó és megnyugodni sosem képes ember által elpusztított Föld, melyben a kipusztult embernek még mindig van létjogosultsága. Babzsákok testében él az emberi eszme, s így próbálja az utolsó utáni pillanatban létre hívni életösztönét. Különös figurák elevenednek meg a filmben: a kilenc babzsák a megcsömörlött ember torz másai, élettelen tárgyak az emberi gyarlósággal és jósággal felruházva. Ilyen elnyűtt testű, taszító és átkozott az ember maradványa. Átka pedig abban rejlik, hogy továbbra is az emberi eszmék vezérlik őket. Az ember áldozatai maga az ember, kicsinyített, torz mások, akiknek küldetésük helyrehozni azt, amit a teremtőjük rontott meg végérvényűen. Egy halott világ halott lakói, akik külsőleg tükrözik az emberi belsőt.
Önvizsgálat. A kilenc figurában sok-sok embertípus bújik meg - egytől egyig megáldva és megátkozva az emberi jellemekkel. A rendező Shane Acker ügyesen tartja meg filmjét a katasztrófa egyénre, társadalmi csoportra és az egész világra vonatkoztatott aspektusaiban. Filmje egyben társadalomkritika, az előrelendítő és hátráltató eszmék csataszíntere, melyben a kapzsiság, önfejűség, hataloméhség a kitartással, törekvéssel kiegészítve nagyon életszerű jellemek kelnek életre. A hibák, félresiklások állandóan rávilágítanak arra, mit rontottunk el, és hogyan (nem) hozható helyre. Épp ezért annyira kiábrándító a film túlságosan is optimista végkifejlete, melybe szívesen látom bele, hogy bújtatott csapásról van szó, enélkül ugyanis tulajdonképpen a 9 az értelmezési lehetőségek jelentős hányadát zárja ki.
Acker mozija mindenkinek készült, leszámítva a gyerekeket. Torz alakjai, kiégett világa és félelmetes jelenetei tökéletesen teremtik meg azt a légkört, amiben az érettebb néző gondolkodása teljesen kibontakozhat és az élet egy-egy meghatározó momentumát több szögből megközelítve akár a gondolatok átformálásának is helyet ad. Kitűnő párbeszédet folyatathatunk a filmmel, önmagunkkal, szellemiségünkkel. Nem hibátlan, de értékes film a 9, melynek elsődleges feladata a felnőtt közönség animációval szembeni előítéletének eltörlése. Igyekezzen mindenki felfedezni magának ezt a filmet, melyben az Over the Rainbow sokkal nagyobb jelentőséggel hangzik el, mint a Wall-E-ben, melyben a babakészítés ugyanúgy megelevenedik, mint a zseniális Coraline-ban, s mely joggal küzdhetne a szélesebb nézői réteg kegyeiért, ehhez pedig azt kívánom, hogy harcba szálhasson a következő Oscar-gálán, hisz ha van film, ami megérdemli mindezt, az minden bizonnyal a 9.
80%
*Csernák Ákos
A rövid játékidő és a pazar animáció az első percek láttán borítékolhatná a szórakozást, de a 9 nem így tesz. A kellemes érzések, az öröm olyan messzi kerüli a filmet, mint a nézőt is. Itt nincs helye másnak, csak gondolkodásnak és önvizsgálatnak - jó adag pesszimizmussal kísérve.
Gondolkodás. A 9 fő motívuma, a nézőre gyakorolt elsődleges hatása. Egy lehetséges jövőkép szomorú, sötét ábrázolása, melynek minden pillanatát átjárja a reménytelenség - az elmélkedés fő színtere. Shane Acker megnyitja előttünk kapuit, hogy átélhessük jövőről alkotott lemondó képét, s világa mindeközben a néző eszméit csalogatja elő, s valóban szárnyakkal ruházza fel gondolkodásunkat. Hisz miből áll a 9 által felvázolt világ? Kiégett, világvége-utáni állapot, a mohó és megnyugodni sosem képes ember által elpusztított Föld, melyben a kipusztult embernek még mindig van létjogosultsága. Babzsákok testében él az emberi eszme, s így próbálja az utolsó utáni pillanatban létre hívni életösztönét. Különös figurák elevenednek meg a filmben: a kilenc babzsák a megcsömörlött ember torz másai, élettelen tárgyak az emberi gyarlósággal és jósággal felruházva. Ilyen elnyűtt testű, taszító és átkozott az ember maradványa. Átka pedig abban rejlik, hogy továbbra is az emberi eszmék vezérlik őket. Az ember áldozatai maga az ember, kicsinyített, torz mások, akiknek küldetésük helyrehozni azt, amit a teremtőjük rontott meg végérvényűen. Egy halott világ halott lakói, akik külsőleg tükrözik az emberi belsőt.
Önvizsgálat. A kilenc figurában sok-sok embertípus bújik meg - egytől egyig megáldva és megátkozva az emberi jellemekkel. A rendező Shane Acker ügyesen tartja meg filmjét a katasztrófa egyénre, társadalmi csoportra és az egész világra vonatkoztatott aspektusaiban. Filmje egyben társadalomkritika, az előrelendítő és hátráltató eszmék csataszíntere, melyben a kapzsiság, önfejűség, hataloméhség a kitartással, törekvéssel kiegészítve nagyon életszerű jellemek kelnek életre. A hibák, félresiklások állandóan rávilágítanak arra, mit rontottunk el, és hogyan (nem) hozható helyre. Épp ezért annyira kiábrándító a film túlságosan is optimista végkifejlete, melybe szívesen látom bele, hogy bújtatott csapásról van szó, enélkül ugyanis tulajdonképpen a 9 az értelmezési lehetőségek jelentős hányadát zárja ki.
Acker mozija mindenkinek készült, leszámítva a gyerekeket. Torz alakjai, kiégett világa és félelmetes jelenetei tökéletesen teremtik meg azt a légkört, amiben az érettebb néző gondolkodása teljesen kibontakozhat és az élet egy-egy meghatározó momentumát több szögből megközelítve akár a gondolatok átformálásának is helyet ad. Kitűnő párbeszédet folyatathatunk a filmmel, önmagunkkal, szellemiségünkkel. Nem hibátlan, de értékes film a 9, melynek elsődleges feladata a felnőtt közönség animációval szembeni előítéletének eltörlése. Igyekezzen mindenki felfedezni magának ezt a filmet, melyben az Over the Rainbow sokkal nagyobb jelentőséggel hangzik el, mint a Wall-E-ben, melyben a babakészítés ugyanúgy megelevenedik, mint a zseniális Coraline-ban, s mely joggal küzdhetne a szélesebb nézői réteg kegyeiért, ehhez pedig azt kívánom, hogy harcba szálhasson a következő Oscar-gálán, hisz ha van film, ami megérdemli mindezt, az minden bizonnyal a 9.
80%
*Csernák Ákos
No comments:
Post a Comment