Minikritikák III.
Ezúttal pár évvel ezelőtti horrorokról, egy tavalyi folytatásfilmről illetve az orosz Fekete Villámról olvashattok rövid összefoglaló élménybeszámolót.
Sziklák szeme (The Hills Have Eyes, 2006)
Idegen érzés volt végre egy kiemelkedő horrort látni. Rég volt már ilyenben részem, és épp ideje volt valami újat látni. A film műfaja ellenére olyan erős karakterábrázolással veszi meg a nézőt, hogy ezúttal nem a gyilkológépeknek szurkol a közönség. Itt nincs ostoba szőke, akit a nézők nagy örömére elkussoltat az ellen, nem idegesít halálra valami sablonos, szemüveges tech-őrült lúzer. A Sziklák szeme egy családot mutat be nekünk, benne ízig-vérig igaz és hihető figurákkal, akik egyszerűen nyaralni indultak. Helyette embertelen bánásmódban részesülnek, mikor nukleáris katasztrófák "szörnyszülöttei" rájuk támadnak. A családtagokat nem csak féltjük és izgulunk értük, de a lakókocsiban lezajló brutális mészárláskor a néző már szinte sorsvállalást érez. Megdöbbentő volt végignézni, ahogy a pokolnak kiszolgáltatott emberek sorra buknak el. Amit pedig a Kill Bill során már megtanultunk, akár itt is idézhetnénk: A bosszú hidegen tálalva a legjobb.
80%
The Descent - A barlang (The Descent, 2005)
Meglepődésemre folytatódott az intelligens kaszabolófilmek sora. A barlang felütésként kemény drámával indul, horrorba csak a film utolsó harmadába fordul. Ez épp elég ahhoz, hogy egyes karakterekkel kellően szimpatizáljunk, vagy épp megundorodjunk tőlük, hogy a barlangi lények támadásakor legyen kiért izgulnunk. Kiemelendő néhány filmes eszköz: a mozi elején két másodpercnyi játékidő máris négy karakter kapcsolatát jellemzi. Az ilyen pillanatokat érdemes az emlékezetünkbe vésni! Nagy jelentőség jut a hangoknak: a sötét barlangban a néző ugyanúgy elveszett, mint a karakterek, látószervünk szinte nélkülözhetővé válik, míg hallásunk halmozott szerephez jut, mikor minden kis pisszenésre, lépésre oda kell figyelnünk. A film titka az, hogy érdekelnek a karakterek. Izgulunk túlélésükért, a falmászás-jelenetben körvonalazódik a karakterépítés súlyossága. Tenyerem megizzad és kihűl, a székben tudat alatt előre-hátra dülöngélek, és szeretném a körmöm rágni, pedig már leszoktam. És a film horror mivolta ekkor még meg sem mutatkozott! A film befejezése szintén nagy horderejű és méltó a mozi addigi színvonalához. Nagyszerű mű A barlang, elismerésre méltó és élménydús.
85%
The Descent - A barlang 2. (The Descent: Part 2, 2009)
A Sziklák szeme második felvonása szimpla bőrlehúzás, sablonkarakterekkel, érdektelen rendezéssel és a hangulat hiányával. Ezért tartottam A barlang második részétől is, no meg a folytatásfilmek színvonala egyébként is közismert néhány kivételtől eltekintve. Ilyen A barlang 2. is. Az első rész után elhűlve konstatáltam, hogy készülnek még remek horrorok. A folytatásfilm már nem remek, és nem annyira nagyszerű, de bőven vállalható, szórakoztató, és hasonlóan elődjéhez: céllal és értelemmel készült. A film hangulata bekebelező, a mozi elején elejtett kisebb-nagyobb logikai bukfencek azonban könnyen kizökkentenek. Szerencsére a film további része feledteti a baromságokat. Különösen alakul a főhősök sorsa, nem kevés meglepetés ér a történetvezetés terén, és ebben a filmben is van egy olyan pillanat, amit újra meg kellett néznem. Egy összességében nem nagy teljesítményt nyújtó színésznő könnyeit nyeldesve, a reménytelenség bugyraiban erőt vesz magán, hogy egy biztató szóval megnyugtassa társait. Nem eredeti, de meglepően életszerűen van előadva. Ezt követően folytatódnak a logikai hülyeségek, amik egy idő után frusztrálóvá válnak, azonban a film végkifejlete az első részhez hasonlóan kiváló, a lezárás pedig több, mint amit kívánhatnék egy második résztől.
70%
Fekete Villám, avagy zúg a Volga (Черная Молния, 2009)
Orosz látványfilm. Ennyi elég a derűhöz: végre valami, ami talán más. És így is van. Az oroszok CGI-je közel nincs olyan szinten, hogy a nézőnek ne tűnjenek fel a látványvilág hiányosságai. A bluebox fogalmát többször is kántálhatjuk a mozi alatt, de a Zúg a Volga megmutatja, hogy talán nem is ez a lényeg. Például egy Transformers 2-vel ellentétben ennek a filmnek nem csak annyi története van, ami 12-es betűmérettel, sorkizártan kifér az A5 alapú műsorújság bal hasábjának alsó rubrikájába. További előny, hogy nem csak alaptörténete van a filmnek, hanem olyan elemekkel is operál, ami kellően felkelti és fenntartja a néző figyelmét. Nüansznyi dolgokra gondolok: néhány elejtett szó, egy-két mondat, ami különös szerepet kap a történet alakulásában. A karakterek között van eleinte szerencsétlen főhős, nagyképű barom és gyönyörű lány, a vágy tárgya. Mindez szinte már sablonos, de ez esetben épp csak tipikus. Azonosulásra való figurák, közösü... illetve nagyon bájos főhősnő (Ekaterina Vilkova), aki egy Megan Foxszal ellentétben nem műanyag eszközökkel veszi meg a férfi nézőket, hanem szolidan erotikus kisugárzásával, aki után így nem csak a főhős vágyódik. A mozi egészen a végéig képes jól építkezni és egyensúlyt tartani addig kidolgozott erényeiből, onnantól felborul a rend, végül pedig fejcsóválással kapcsoltam le a tévét, gondolván, lehetett volna ezt jobban is.
70%
Sziklák szeme (The Hills Have Eyes, 2006)
Idegen érzés volt végre egy kiemelkedő horrort látni. Rég volt már ilyenben részem, és épp ideje volt valami újat látni. A film műfaja ellenére olyan erős karakterábrázolással veszi meg a nézőt, hogy ezúttal nem a gyilkológépeknek szurkol a közönség. Itt nincs ostoba szőke, akit a nézők nagy örömére elkussoltat az ellen, nem idegesít halálra valami sablonos, szemüveges tech-őrült lúzer. A Sziklák szeme egy családot mutat be nekünk, benne ízig-vérig igaz és hihető figurákkal, akik egyszerűen nyaralni indultak. Helyette embertelen bánásmódban részesülnek, mikor nukleáris katasztrófák "szörnyszülöttei" rájuk támadnak. A családtagokat nem csak féltjük és izgulunk értük, de a lakókocsiban lezajló brutális mészárláskor a néző már szinte sorsvállalást érez. Megdöbbentő volt végignézni, ahogy a pokolnak kiszolgáltatott emberek sorra buknak el. Amit pedig a Kill Bill során már megtanultunk, akár itt is idézhetnénk: A bosszú hidegen tálalva a legjobb.
80%The Descent - A barlang (The Descent, 2005)
Meglepődésemre folytatódott az intelligens kaszabolófilmek sora. A barlang felütésként kemény drámával indul, horrorba csak a film utolsó harmadába fordul. Ez épp elég ahhoz, hogy egyes karakterekkel kellően szimpatizáljunk, vagy épp megundorodjunk tőlük, hogy a barlangi lények támadásakor legyen kiért izgulnunk. Kiemelendő néhány filmes eszköz: a mozi elején két másodpercnyi játékidő máris négy karakter kapcsolatát jellemzi. Az ilyen pillanatokat érdemes az emlékezetünkbe vésni! Nagy jelentőség jut a hangoknak: a sötét barlangban a néző ugyanúgy elveszett, mint a karakterek, látószervünk szinte nélkülözhetővé válik, míg hallásunk halmozott szerephez jut, mikor minden kis pisszenésre, lépésre oda kell figyelnünk. A film titka az, hogy érdekelnek a karakterek. Izgulunk túlélésükért, a falmászás-jelenetben körvonalazódik a karakterépítés súlyossága. Tenyerem megizzad és kihűl, a székben tudat alatt előre-hátra dülöngélek, és szeretném a körmöm rágni, pedig már leszoktam. És a film horror mivolta ekkor még meg sem mutatkozott! A film befejezése szintén nagy horderejű és méltó a mozi addigi színvonalához. Nagyszerű mű A barlang, elismerésre méltó és élménydús.
85%The Descent - A barlang 2. (The Descent: Part 2, 2009)
A Sziklák szeme második felvonása szimpla bőrlehúzás, sablonkarakterekkel, érdektelen rendezéssel és a hangulat hiányával. Ezért tartottam A barlang második részétől is, no meg a folytatásfilmek színvonala egyébként is közismert néhány kivételtől eltekintve. Ilyen A barlang 2. is. Az első rész után elhűlve konstatáltam, hogy készülnek még remek horrorok. A folytatásfilm már nem remek, és nem annyira nagyszerű, de bőven vállalható, szórakoztató, és hasonlóan elődjéhez: céllal és értelemmel készült. A film hangulata bekebelező, a mozi elején elejtett kisebb-nagyobb logikai bukfencek azonban könnyen kizökkentenek. Szerencsére a film további része feledteti a baromságokat. Különösen alakul a főhősök sorsa, nem kevés meglepetés ér a történetvezetés terén, és ebben a filmben is van egy olyan pillanat, amit újra meg kellett néznem. Egy összességében nem nagy teljesítményt nyújtó színésznő könnyeit nyeldesve, a reménytelenség bugyraiban erőt vesz magán, hogy egy biztató szóval megnyugtassa társait. Nem eredeti, de meglepően életszerűen van előadva. Ezt követően folytatódnak a logikai hülyeségek, amik egy idő után frusztrálóvá válnak, azonban a film végkifejlete az első részhez hasonlóan kiváló, a lezárás pedig több, mint amit kívánhatnék egy második résztől.
70%Fekete Villám, avagy zúg a Volga (Черная Молния, 2009)
Orosz látványfilm. Ennyi elég a derűhöz: végre valami, ami talán más. És így is van. Az oroszok CGI-je közel nincs olyan szinten, hogy a nézőnek ne tűnjenek fel a látványvilág hiányosságai. A bluebox fogalmát többször is kántálhatjuk a mozi alatt, de a Zúg a Volga megmutatja, hogy talán nem is ez a lényeg. Például egy Transformers 2-vel ellentétben ennek a filmnek nem csak annyi története van, ami 12-es betűmérettel, sorkizártan kifér az A5 alapú műsorújság bal hasábjának alsó rubrikájába. További előny, hogy nem csak alaptörténete van a filmnek, hanem olyan elemekkel is operál, ami kellően felkelti és fenntartja a néző figyelmét. Nüansznyi dolgokra gondolok: néhány elejtett szó, egy-két mondat, ami különös szerepet kap a történet alakulásában. A karakterek között van eleinte szerencsétlen főhős, nagyképű barom és gyönyörű lány, a vágy tárgya. Mindez szinte már sablonos, de ez esetben épp csak tipikus. Azonosulásra való figurák, közösü... illetve nagyon bájos főhősnő (Ekaterina Vilkova), aki egy Megan Foxszal ellentétben nem műanyag eszközökkel veszi meg a férfi nézőket, hanem szolidan erotikus kisugárzásával, aki után így nem csak a főhős vágyódik. A mozi egészen a végéig képes jól építkezni és egyensúlyt tartani addig kidolgozott erényeiből, onnantól felborul a rend, végül pedig fejcsóválással kapcsoltam le a tévét, gondolván, lehetett volna ezt jobban is.
70%További olvasnivaló:
Minikritikák II.
Minikritikák I.
*Csernák Ákos
No comments:
Post a Comment