A köz

Tegnap beindítottam saját Facebook-gépezetem annak érdekében, hogy David Fincher ősszel debütáló filmjére ne totál laikusan bambuljak. A rohamosan fejlődő közösségi oldal október elsején költözik be az amerikai mozikba, egy héttel korábban pedig a 48. New York-i Filmfesztivált nyitja meg.
Az alábbiakban néhány, az internethez, a netes közösségekhez szorosan kapcsolódó filmekről, illetve formabontó filmes próbálkozásokról lesz szó a teljesség igénye nélkül.

1. Hype-old és megkapod
A Paranormal Activity szó szerint közönségfilm. A mozira éhes, felajzott nép feladata és egyben célkitűzése volt tavaly, hogy ki-ki eljuttassa saját hazájába a filmet. A forgalmazók végül oda vitték a produkciót, amelyik országból kellő klikk érkezett a film hivatalos weboldalán lévő "Igényeld" gombra. Ez a módszer önmagában példátlan mennyiségű rajongót generált; olyanokat, akik gyakorlatilag látatlanban, önjelölt fanként harcolták ki a film forgalmazását. Az eredmény: a Paranormal Activity költségvetésének 12887-szeresét termelte vissza (az igazsághoz hozzátartozik, hogy nálunk csúfosan megbukott a film), ősszel érkezik a második rész, de akár már most bejósolhatunk a franchise-nak egy, a Fűrész-sorozathoz fogható jövőt.




2. 140
140 filmrendező, 140 különböző helyszín a világon, 140 másodperc. Ezek a 140 című film attribútumai, melyet internetes összeköttetéssel alkottak. A rendezők feladata volt, hogy egyszerre örökítsék meg a csaknem két és fél percnyi vágatlan felvételt, ennek érdekében Twitteren keresztül tartották a kapcsolatot (ahol az üzenetenként megszabott maximális karakterszám 140).




3. A végkifejlet a közönség kezében
Az első interaktív filmként harangozták be idén tavasszal azt a német horrort, aminek történetét a mozizó közönség alakítja. A film főszereplője mobiltelefonját használva hív fel egy, a közönség soraiból állítólag random mód kiválasztott nézőt, aki telefonon keresztül segítséget nyújtva befolyásolhatja a főhős sorsát és a film végkimenetelét. Hogy az erős koncepció mennyire forrja ki magát az elkövetkezendő években, kérdéses, mindenesetre nem lepődnék meg, ha öt-nyolc éven belül világszerte népszerűvé válna az interaktív film.




4. Az élet egy napban
Ridley Scott producer és Kevin MacDonald rendező az egész világot felkérte, hogy minél többen örökítsük meg 2010. júliusának 24. napját. Az alkotók lefilmezhetik napjuk egy részét, legyen az két perc vagy két óra. A téma kötetlen, akár a farmerzsebünkben lévő cuccokat is lefilmezhetjük. A cél nemes: örökítsük meg az elkövetkezendő generációk számára, milyen volt a 2000-es évek hajnala! A beküldött anyagokból MacDonald vág össze egy vélhetőleg kerek filmet, melyet a jövő évi Sundance Fesztiválon vetítenek le, majd azonnal felkerül a YouTube videomegosztó portálra.




5. Fincher és a Facebook
A The Social Network című film talán valami más lesz. Témájánál fogva, a posztert elnézve, a reklámkampányba belegondolva és az eddigi előzeteseken merengve Fincher ősszel valami olyannal ajándékoz meg, amit eddig nem tapasztalhattunk. Persze én benne már nem tudok bízni, a Benjamin Button különös életét is sokkal többnek szánták, mint ami végül lett belőle. Talán épp a görcsösen kívánt másféleség miatt lett annyira átlagos, és szimplán csak jó film. A Facebook-filmet eleinte teljes elutasítással kezeltem, de kétségtelen, hogy ebbe az irányba tartunk, és vagy nyávogunk egyet, kivonva magunkat a dolgok alól, a konzervatív szót hangoztatva, vagy sodródunk az árral és megfigyelünk. Én az utóbbi mellett döntök, ezért fogok ott ülni a moziban a The Social Network megjelenésekor, mert jelenleg úgy érzem, ez a mű fontos pillanata lehet még a film jövőjének. Mindenesetre jó eséllyel örökítheti meg reálisan és formailag a szokásostól eltérően jelenkorunk egy egyre növekvő szeletét.

Úgy tűnik, jelenünk kulcsszava a közösség, a közös tevékenykedés, a világ összehozása és összekapcsolása. Az előbb leírtak alapján ez akár hosszú távon is előidézhet formanyelvi változásokat a mozizásban és a filmvilágban. Hogy ez miben teljesedik majd ki, mikor és hol forrja ki magát, merre tart, és mennyire hoz drasztikus változást, talán jobb nem megjósolni. Az viszont tagadhatatlan, hogy ez az egész rendszer nem egy helyben áll: folyamatosan halad valamerre.

*Csernák Ákos