May 2, 2009

Gettómilliomos
(Slumdog Millionaire, 2008)
Eight, acht, huit, otto, nyolc

Kétségtelen, hogy a 2009-es Oscar hemzsegett a rossz döntésektől, de mentségükre legyen mondva, nem először fordul elő a bunda, vagy szépen fogalmazva egy meghatározott mű nyalás-szintű előretolása a bevételek érdekében. Elég csak az utóbbi éveket tekintenünk: 1999-ben a Szerelmes Shakespeare zavarba ejtően sok Oscar-szobrocskát gyűjtött be, valljuk be, érdemtelenül. De hasonló előfordult már 2006-ban is, amikor az Ütközéseket kiáltották ki az év legjobb filmjének, természetesen csakis azért, hogy a meleg témát feldolgozó Túl a barátságon nehogy elnyerje a fődíjat.
Persze ahány néző, annyi álláspont, nyilván vannak, akik istenítik a Gettómilliomost is, hisz nyolc Oscar-díjat vélhetőleg nem csak úgy kap egy film. Én - mily meglepő - a fanyalgók táborát erősítem. Február elején, mikor megtekintettem a filmet, három szó fogalmazódott meg bennem. 22-én, mikor átadták az Oscar-díjakat, ugyanez a három szó már kibukott belőlem: Mi az Isten???

Persze én sem tartom rossz filmnek a Slumdog Millionaire-t, sőt! Két órányi tömény szórakozás, mely amellett, hogy végtelenül kellemes darab, valamint ööö most idézek "Bollywood előtt tiszteleg", rengeteg műfaj olvasztótégelyévé is válik: dráma, romantika, akár akció és vígjáték is lehet. Ezen műfajokat pedig remekül turmixolja Danny Boyle: mindenbe belenyúl, mégis tökéletesen eltalálja az egyensúlyt, se nem kevés, se nem sok, egészen a végéig, amit én inkább mondanék Bollywood kifigurázásának mint az előtte való tisztelgésnek.
Rendben, válság van, ha úgy akarjuk, akár annak is betudhatjuk a nagy díjzáport, hogy ezekben a "zord" időkben az embereknek szüksége van valami boldogabb, kicsattanó dologra, ami - rendeltetése szerint legalábbis - feltöltene életerővel. Ráadásul erősen realitásra épülő alaphangulatot teremt a film, így számomra ez inkább keserű fricska, mintsem "két órányi menekülés egy álomba".

Nos, véleményem szerint a Gettómilliomosban minden megvan, ami egy egyszeri szórakozáshoz kell, viszont nagyon sok minden hiányzik, ami megfoghatatlan és életre szóló filmélményt nyújtana. Pedig egy nyolc Oscaros filmtől igencsak elvárhatná az ember. Félreértés ne essék, egy film nyilván "nem tehet" arról, hogy hány Oscart fognak majd a DVD-borítójára és IMDb adatlapjára nyomatni. A néző viszont nem véletlenül több fűz reményt ilyen felfuttatott darabokhoz.

Én inkább hagynám a rengeteg szellemes A-B-C-D választásos, Legyen Ön is milliomos-sémára épülő véleményezést, inkább jöjjenek a költői kérdések.
Boyle tisztelegni akart Bollywood előtt? Igen.
Boyle tisztelgett Bollywood előtt? Nem.
A gyermekszínészek, miután sorfalat álltak az Oscar-gálán, és mind-mind beindították Sharon Stone libidóját, most ismét a gettóban élnek? Igen.
A válság miatt vágynak az emberek a boldog végkifejletű művekre? Lehetséges.
Igaz, hogy a komoly sikereket elérő könyvváltozat egy teljesen triviális, lebutított és elamerikanizált szkriptben "teljesedett ki"? Igaz.
A film megközelítheti a régi nagyokat, jelenthet életre szóló élményt? Nem valószínű.
Pedig minden ízükben erre törekedtek és így akarták eladni a művet? Egyértelműen.
Kapott nyolc, összesen 28 kilogrammnyi Oscar-szobrot? Igen.
És megérdemelte? Nem.

Szerencse, így volt megírva, satöbbi? Kit érdekel? Személy szerint én már nagyon kezdem unni, hogy egy-két arra korántsem érdemes filmet a csillagos egekig nyomatnak Hollywoodban (Benjamin Button különös élete, vagy épp jelen elemzésünk tárgya), míg más, zseniális, ámde halálosan komoly darabok (amik ugye megfekszik az érzékeny lelkű emberek gyomrát, mint a Frost/Nixon, vagy a Kétely) majdhogynem a semmiben vesznek el.
Na ezt nevezem én szerencsének!
70%

*Csernák Ákos

2 comments:

Anonymous said...

tetszik az írásod, nagyon jól megszerkeztetted, és értekesek a gondolatok, tényleg, szóval gratulálok.
ettől függetlenül nem értek egyet. szerintem sikerült a tisztelgés, és lehet, hogy egyedül vagyok, de számomra mindenképpen maradandó filmélményt nyújtott.
ettől függetlenül nálam az év filmje díjat a The Wrestler nyerte el :D

Anita

Ákos said...

Hmm, a Wrestler tényleg remek volt!
Annak nagyon örülök, hogy Téged megtalált a film, engem sajnos nem sikerült. Azért krokodilkönnyeket nem ejtek, így is jó volt a tavalyi termés.

Post a Comment