Resident Evil: A Kaptár
(Resident Evil, 2002)
A T-Vírus-trilógia nyitánya
(Resident Evil, 2002)
A T-Vírus-trilógia nyitánya
Gondolom minden ember életében akadnak olyan mozik, amiket csak úgy szeret és élvez, bár maga sem tudja, miért. Az általam látott mozik végtelenül kaotikus rendszerűek: a Vasembert (30%) például utálom, ellenben a Resident Evil című trash-franchise-t imádom. Hogy miért, azt én sem tudom. Mikor az első részt megnéztem, arról sem volt fogalmam, hogy ez egy játékadaptáció. Nos, azóta utánanéztem a PC-változatainak is, és bizony játék és film között körülbelül annyi a minőségbeli különbség, mint Meryl Streep és Milla Jovovich között…
Ennek ellenére én mind a RE-játékokat, mind a filmeket nagyon szeretem. Teljesen mással operálnak: a játékok gyenge grafikájuk és irányíthatatlanságuk ellenére vérfagyasztó hangulatot teremtenek; a Kaptár-filmek pedig még gagyibb grafikával nulla feszültséggel működnek - de itt a lényeg: működnek!
Az első mozi történetében a Védernyő Vállalatnak (ami természetesen a világon a leghatalmasabb cég) a Raccoon City alatt húzódó szupertitkos bázisában, a Kaptárban elszabadul a pokol: a földalatti létesítményt irányító mesterséges intelligencia, a Vörös Királynő minden ott dolgozót (közel 500 embert) megöl. Az ok: elszabadul egy biológiai fegyver, a T-vírus, ami regenerálja a halál után a sejteket, és a halottak zombikká alakulnak. A Kaptárban történt események felderítésére egy különleges osztagot küldenek, köztük Rain ügynököt és Alice-t. 2 órájuk maradt, hogy kijussanak az épületből – de ez a két óra válik életük legvéresebb és javarészt utolsó élményévé.
Kecsegtető sztori, igaz? Az élmény nagyjából abból áll, hogy véres, félig letépett arcú, kifordult belű holtak üldözik őket, sőt, a Védernyő Vállalat egy másik biológiai fegyvere is elszabadul, egy olyan lény, ami a vásznon körülbelül annyira életszerű és szépen kidolgozott, hogy az még a film trash-mivoltához képest is megbotránkoztató.
Milla Jovovich minden várakozásomat felülmúlta, ugyanis bőven többet nyújtott, mint amit egy ehhez hasonló trash film megkövetel. Emellett gyönyörű is, leszámítva apró melleit, bár ez számára biztos praktikus, legalább nem kell mit takargatnia.
Az igazi bombázó itt Michelle Rodriguez (Lost – Eltűntek), aki szexis is, és még produkál is a vásznon.
A zene szerintem nagyszerű, teljesen megfelel egy zombi-film követeléseinek, bár jó lett volna, ha Marylin Manson-t nem csak a stáblista alatt halljuk üvölteni.
A képi világ a gyenge számítógépes animáción kívül elfogadható, dominál a kék szín, na meg a bordó.
A Resident Evil első része (és persze a többi is) egyszerű, végtelenül igénytelen, mocskos, undorító, bevétel-orientált trash movie, ami semmiről nem szól, mindössze egy másfél órás agymosás. De én épp ezért szeretem, és még rajtam kívül valószínűleg sokan mások is, ugyanis a Kaptár annak idején olyan nem várt bevételi mutatókat produkált, ami után nyilvánvalóvá vált, hogy elkészül a 2. és a 3. rész is. Azóta már a polcunkon is tudhatjuk a teljes trilógiát, de a franchise annyira kifizetődőnek bizonyult, hogy már a 4. rész is készülget. Hajrá! Hulljon az agyvelő, öntsék literszámra a bordó folyadékot a színészekre ismét! Borzongást még hírből sem látó agymenést kérünk 2010-re is!
70%
*Csernák Ákos
Ennek ellenére én mind a RE-játékokat, mind a filmeket nagyon szeretem. Teljesen mással operálnak: a játékok gyenge grafikájuk és irányíthatatlanságuk ellenére vérfagyasztó hangulatot teremtenek; a Kaptár-filmek pedig még gagyibb grafikával nulla feszültséggel működnek - de itt a lényeg: működnek!
Az első mozi történetében a Védernyő Vállalatnak (ami természetesen a világon a leghatalmasabb cég) a Raccoon City alatt húzódó szupertitkos bázisában, a Kaptárban elszabadul a pokol: a földalatti létesítményt irányító mesterséges intelligencia, a Vörös Királynő minden ott dolgozót (közel 500 embert) megöl. Az ok: elszabadul egy biológiai fegyver, a T-vírus, ami regenerálja a halál után a sejteket, és a halottak zombikká alakulnak. A Kaptárban történt események felderítésére egy különleges osztagot küldenek, köztük Rain ügynököt és Alice-t. 2 órájuk maradt, hogy kijussanak az épületből – de ez a két óra válik életük legvéresebb és javarészt utolsó élményévé.
Kecsegtető sztori, igaz? Az élmény nagyjából abból áll, hogy véres, félig letépett arcú, kifordult belű holtak üldözik őket, sőt, a Védernyő Vállalat egy másik biológiai fegyvere is elszabadul, egy olyan lény, ami a vásznon körülbelül annyira életszerű és szépen kidolgozott, hogy az még a film trash-mivoltához képest is megbotránkoztató.
Milla Jovovich minden várakozásomat felülmúlta, ugyanis bőven többet nyújtott, mint amit egy ehhez hasonló trash film megkövetel. Emellett gyönyörű is, leszámítva apró melleit, bár ez számára biztos praktikus, legalább nem kell mit takargatnia.
Az igazi bombázó itt Michelle Rodriguez (Lost – Eltűntek), aki szexis is, és még produkál is a vásznon.
A zene szerintem nagyszerű, teljesen megfelel egy zombi-film követeléseinek, bár jó lett volna, ha Marylin Manson-t nem csak a stáblista alatt halljuk üvölteni.
A képi világ a gyenge számítógépes animáción kívül elfogadható, dominál a kék szín, na meg a bordó.
A Resident Evil első része (és persze a többi is) egyszerű, végtelenül igénytelen, mocskos, undorító, bevétel-orientált trash movie, ami semmiről nem szól, mindössze egy másfél órás agymosás. De én épp ezért szeretem, és még rajtam kívül valószínűleg sokan mások is, ugyanis a Kaptár annak idején olyan nem várt bevételi mutatókat produkált, ami után nyilvánvalóvá vált, hogy elkészül a 2. és a 3. rész is. Azóta már a polcunkon is tudhatjuk a teljes trilógiát, de a franchise annyira kifizetődőnek bizonyult, hogy már a 4. rész is készülget. Hajrá! Hulljon az agyvelő, öntsék literszámra a bordó folyadékot a színészekre ismét! Borzongást még hírből sem látó agymenést kérünk 2010-re is!
70%
*Csernák Ákos
No comments:
Post a Comment