Vicky Cristina Barcelona (2008)
I ♥ Spain!

Mióta Woody Allen pár éve áthelyezte székhelyét Európába, évente előáll egy-egy komor hangulatú filmmel. A Vicky Cristina Barcelona szakított ezzel a stílussal.
Bevallom, még egy régebbi Allen-filmet sem láttam (szégyellem is magam miatta rendesen), az újkori filmjei viszont abszolút meggyőztek. Mind a Match Point és mind a Kasszandra álma remek mozik voltak. A Vicky Cristina Barcelona már kicsit más, de persze Scarlett Johansson nem hiányozhat, és a fegyver itt is felbukkan…

A történet a címből kiindulva rémegyszerűnek tűnhet: Vicky és Cristina barcelonai nyaralását követhetjük nyomon. A két turista találkozik egy botrányos életet élő festőművésszel, és előbb-utóbb mindketten belehabarodnak. Aztán feltűnik a színen a művész exneje. Aztán feltűnik a színen Vicky jövendőbeli férje. Aztán feltűnik a színen egy újabb csávó, és végül kialakul egy szerelmi sokszög.

Én Woody Allen 3 említett filmje közül ezt tekintem a legerősebb darabnak. A Vicky Cristina Barcelona stabil lábakon álló mozi: egyszerűen feledhetetlen kaland, utazás egy forróvérű városba, forróvérű karakterekkel. A néző pedig minden percét tiszta szívből élvezi.

Woody Allen ismét egy újabb megközelítésből elmélkedik a szerelemről: bár a VCB egy romantikus vígjáték, amit a mai emberek romantikus filmnek tekintenek, arról itt szó sincs. Ebben a sztoriban nincs drámázás, egymás karjaiba borulás, könnyes percek, stb. A Vicky Cristina Barcelonában egy vérpezsdítő, üdítő szemszögből vizsgálja Allen a kapcsolatok sokszínűségét, és annak hatásait az egyénre. Könnyed, magával ragadó stílusban elmélkedik minderről, de ami a legfontosabb: nem erőltetetten teszi ezt. Ha megnézzük a mozit, elsősorban nem a szerelemről fogunk elgondolkodni, hanem a varázslatos Spanyolországról, az őrületes karakterekről, a poénokról, és magáról a hangulatról. A mélyebb szerelmi téma tehát bár megjelenik a filmben, szerencsére nem hat túlzónak. Megfigyelhetünk jó pár kapcsolatot, de elsősorban nem ezek elemzése a lényeg. Ettől válik a film annyira könnyeddé.
Persze a narrátor utolsó mondatai mégiscsak megidézik Allen komor világképét jó adag "gúnnyal" fűszerezve, a film korántsem mondható letargikus stílusúnak.
Végre hallható egy olyan filmzene, ami nagyon erősen hozzájárul az élményhez! Hisz a Vicky Cristina Barcelona lényege épp az, hogy belecsöppenünk egy egzotikus miliőbe, aztán sajnálkozhatunk a stáblista alatt, hogy máris vége. Hisz még annyira szeretnénk ott lenni, még éreznénk a spanyol napsütést, az embereket, a tájakat. Még hallgatnánk a fülbemászó dallamokat, még éreznénk a kicsattanó zenét és hangulatot! Magával ragadó atmoszférája teszi a filmet annyira csalogatóvá, ezt a bizonyos hangulatot pedig a filmzene alapozza meg. Míg ezeket a betűket pötyögöm, nyálat csorgatva gondolok vissza a film megfelelő jeleneteire! Ezek után újra el akarok mélyülni a spanyol temperamentumosságban!

Woody utolsó nagy dobása a forgatókönyv. A hús-vér, bár nem hétköznapi karakterek, és az eszméletlen párbeszédek és az utánozhatatlan történetvezetés mindig is a művészúr védjegyeinek számítottak, és azt hiszem, itt sem kell hiányt szenvednünk bennük.

Scarlett Johanssont manapság Marilyn Monroe-hoz hasonlítgatják, valamint Woody új múzsájaként aposztrofálják. Én mindig csak dicsérni tudom ezt a gyönyörű nőt, és most sincs másképp: játéka talán nem annyira erős, mint a többieké, két szép mellével mégis mindenért kárpótol.
Rebecca Hall-t a Tökéletes trükkben ismertem meg, és mindig ujjongok, ha új filmjeit láthatom. Örülök, hogy egyre több szerepet kap, rendkívül ígéretes színésznő.
Javier Bardem, 2008 legjobb színésze most is remekel, de tőle már láthattunk jobbat is.
Penélope Cruz pedig idén másodszorra száll harcba Oscar-jáért, mégpedig a Vicky Cristina Barcelona-béli alakításának köszönhetően. Nem is csoda: beteges tekintete, temperamentumos karaktere, őrületes ordibálása a film legerősebb játéka.

Színészek ide vagy oda, a Vicky Cristina Barcelonát hívogató atmoszférája varázsolja kellemessé és emlékezetessé. Ha egyszer belekóstolunk a filmbe, nem akarjuk kikapcsolni, vagy elfelejteni, mert páratlan hangulata újra és újra arra késztet, hogy megtekintsük a filmet. Páratlanul erős atmoszférája mágnesként vonzza a közönséget. Ez a mozi egyszerűen másfél óra Spanyolország. Szexis, vicces, intelligens film, igazi spanyol temperamentumossággal megfűszerezve. A szórakozás garantált Woody Allen legújabb dobása alatt.
80%

*Csernák Ákos