Fel!
(Up, 2009)
(Up, 2009)
A "jó" kategória mintapéldánya
A PIXAR éves filmadagja a WALL-E-t követően és a Toy Story 3-at megelőzően különös kettősségben értelmezi újra a sablonosság fogalmát, de annyiban mindenképpen elüt az animációs műhely előző filmjeitől, hogy itt már nem csak apró hibákon kaphatjuk fel fejünket.
A PIXAR lassan fogalommá avanzsálódik a filmvilágban: hosszú évek óta jobbnál jobb animációs filmekkel örvendezteti meg a nagyérdeműt, melyek előtt nem csak a kritikusok hajtanak fejet, de a nagyközönség is örömmel habzsolja többek között Buzz Lightyear, Nemo vagy épp Remy kalandjait. A szokásos évi PIXAR filmadag idei tagja a Fel!, mely követve a bevett szabványt, az újdonság teljes mellőzésével már a klisé fogalmával kacérkodik. A film a jól bevált recept alapján épül fel: kell egy szerethető fő karakter, valamint vicces mellékszereplők, és persze az elmaradhatatlan tanulságos befejezés. Sajnos ez a koncepció ezúttal nem működött hibátlanul. Hősünk, Mr. Fredricksen, a közhelyes élet ellen forduló öregember igazán remek karakter, csak épp korántsem annyira emlékezetes és maradandó, mint WALL-E, és ugyanez igaz a mellékszereplőkre is. A befejezés pedig a bevett séma alapján működik, amit tulajdonképp még a film kezdete előtt kiszámíthat a néző. Ellenben az előző PIXAR-mesékkel, ezt már csak az a bizonyos hajszál választja el a giccstől, amit úgy hívunk: egyéni ízlés.
A mese legnagyobb buktatója ezúttal tehát a történet. A kedves kiindulás, a karakterek erős felépítését követően olyan banális "fordulatok" következnek, amit a néző először csak szemöldökráncolással intéz el, azonban a későbbi felesleges huza-vona teljesen lerombolja azt az élményt, amit még a film megtekintése előtt vártunk.
Az alkotók valószínűleg azért nem fordítottak nagyobb gondot a sztorira, mert az Up! az első PIXAR-mese, melyet Disney Digital 3-D-ben tártak a nagyérdemű elé, ezzel pedig máris eladja magát a film. Ez meg is történt, a mozi remek bevételeket produkált, azonban azok, akik nem élvezhetik a 3-D-hatást, akarva-akaratlanul is felfedezik a Fel! kisebb-nagyobb hibáit.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy a Fel! egy rosszul sikerült darab volna. A PIXAR, mint minden évben, idén is megmutatta az aktuális animációs látványvilág csúcsát; szájtátva figyelhetjük a példátlanul remek fizikát, a szemgyönyörködtető tájakat, a mimika végletekig való tökéletesítését.
Összességében egy kellemes filmélmény, mely sajnos valóban megragad a "kellemes" megjelölésnél. Mivel a sztori kidolgozatlansága végett az első húsz percben untatja a kicsiket, a játékidő második felében pedig letaglózza az érettebb közönséget, idén kivételesen nem gazdagodtunk olyan feledhetetlen filmélménnyel, mint tavaly a WALL-E megtekintésénél.
A Fel! hibáit jövőre hivatott helyrehozni a Toy Story 3, addig pedig megjegyezhetjük magunknak, hogy Mr. Fredricksen utazásának valódi tanulsága ezúttal nem az emberbaráti szeretet, az önzetlenség és megbocsátás fontossága, hanem az, hogy a PIXAR sem tévedhetetlen.
70%A PIXAR lassan fogalommá avanzsálódik a filmvilágban: hosszú évek óta jobbnál jobb animációs filmekkel örvendezteti meg a nagyérdeműt, melyek előtt nem csak a kritikusok hajtanak fejet, de a nagyközönség is örömmel habzsolja többek között Buzz Lightyear, Nemo vagy épp Remy kalandjait. A szokásos évi PIXAR filmadag idei tagja a Fel!, mely követve a bevett szabványt, az újdonság teljes mellőzésével már a klisé fogalmával kacérkodik. A film a jól bevált recept alapján épül fel: kell egy szerethető fő karakter, valamint vicces mellékszereplők, és persze az elmaradhatatlan tanulságos befejezés. Sajnos ez a koncepció ezúttal nem működött hibátlanul. Hősünk, Mr. Fredricksen, a közhelyes élet ellen forduló öregember igazán remek karakter, csak épp korántsem annyira emlékezetes és maradandó, mint WALL-E, és ugyanez igaz a mellékszereplőkre is. A befejezés pedig a bevett séma alapján működik, amit tulajdonképp még a film kezdete előtt kiszámíthat a néző. Ellenben az előző PIXAR-mesékkel, ezt már csak az a bizonyos hajszál választja el a giccstől, amit úgy hívunk: egyéni ízlés.
A mese legnagyobb buktatója ezúttal tehát a történet. A kedves kiindulás, a karakterek erős felépítését követően olyan banális "fordulatok" következnek, amit a néző először csak szemöldökráncolással intéz el, azonban a későbbi felesleges huza-vona teljesen lerombolja azt az élményt, amit még a film megtekintése előtt vártunk.
Az alkotók valószínűleg azért nem fordítottak nagyobb gondot a sztorira, mert az Up! az első PIXAR-mese, melyet Disney Digital 3-D-ben tártak a nagyérdemű elé, ezzel pedig máris eladja magát a film. Ez meg is történt, a mozi remek bevételeket produkált, azonban azok, akik nem élvezhetik a 3-D-hatást, akarva-akaratlanul is felfedezik a Fel! kisebb-nagyobb hibáit.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy a Fel! egy rosszul sikerült darab volna. A PIXAR, mint minden évben, idén is megmutatta az aktuális animációs látványvilág csúcsát; szájtátva figyelhetjük a példátlanul remek fizikát, a szemgyönyörködtető tájakat, a mimika végletekig való tökéletesítését.
Összességében egy kellemes filmélmény, mely sajnos valóban megragad a "kellemes" megjelölésnél. Mivel a sztori kidolgozatlansága végett az első húsz percben untatja a kicsiket, a játékidő második felében pedig letaglózza az érettebb közönséget, idén kivételesen nem gazdagodtunk olyan feledhetetlen filmélménnyel, mint tavaly a WALL-E megtekintésénél.
A Fel! hibáit jövőre hivatott helyrehozni a Toy Story 3, addig pedig megjegyezhetjük magunknak, hogy Mr. Fredricksen utazásának valódi tanulsága ezúttal nem az emberbaráti szeretet, az önzetlenség és megbocsátás fontossága, hanem az, hogy a PIXAR sem tévedhetetlen.
*Csernák Ákos
