Julie & Julia - Két nő, egy recepet
(Julie & Julia, 2009)
Szívmelengető érzések ízlésesen tálalva

Emlékeztek még az idei Oscar-díjátadó gálára, amikor Meryl Streep rekordot felállítva begyűjtötte tizenharmadik Oscar-jelölését is? És emlékeztek még a Kétely című kamaradrámára, melynek rettentő nővérei, Meryl Streep és Amy Adams vigyázzállásba kényszerítette a nézőket, hogy lélegzetvisszafojtva éljük meg Aloysious nővér kíméletlen ítéletét és James nővér naiv életszemléletét?
A nővérek teljes pálfordulással hirtelen két tűzről pattant háziasszonnyá váltak, akik az önmegvalósítás lehetőségét a fakanál mellett találták meg. A Kétely zord világának falai leomlottak, az élettelen élet fagyosságát átvették a kedves színek, finoman pezsgő, csodás miliő, s ezúttal nem a pap bűnössége a talány: sokkal inkább, hogy hogyan kell egy szárnyast kicsontozni?!

Adott egy monotonságba fulladt fiatal nő, Julie Powell, aki a kihívás kedvéért elhatározza, hogy egy év leforgása alatt elkészíti mind az 524 fogást, mely Julia Child főzőikon sütöjében készült el. S tegyük mindezt múlt időbe, hiszen nyilván valós személyekről van szó: Julie Powell mindezt végigcsinálta, s közben blogot vezetett munkájáról (így válik a Julie & Julia az első olyan filmmé, melynek központi témája a blogolás), majd mindebből könyvet írt, és ahogy az lenni szokott... Munkájából film készült.


A Julie & Julia elsősorban kedves gesztus a néhai Julia Child felé, aki - a filmet alapul véve - roppant egyéniség, igazi stílus, igazi alak. A hab a tortán azonban az, hogy Meryl Streep milyen szédületesen öltötte magára Child köpenyét. A bevett sablonnal élve: a vásznon nem Streep-et láttuk, hanem Child-ot. S hangozzék ez bármekkora közhelynek is, tényleg így van. Billentyűpötyögéssel lehetetlen visszaadni azt a világot, amit Streep teremt karaktere körül. A legszebb az egészben, hogy teszi mindezt a film második percében, mihelyst felbukkan: hanghordozása, járása, arcjátéka, minden porcikája valami egészen mássá lényegült át, és olyan elsöprően uralja a vásznat, hogy mellette - az egyébként szintén jó - Amy Adams jelenléte szürkének hat. Sőt, azt hiszem, itt vált teljesen bizonyossá, hogy Amy Adams jó színésznő. De sajnos csak jó. Viszont a mellékszereplők - a zseniális Stanley Tucci és Chris Messina - egyszerűen letaglózóak.
A rendező Nora Ephron nem véletlenül fektetett nagyobb hangsúlyt Child-ra, hisz Meryl Streep garancia a kritikai - és a Mamma Mia! óta biztos anyagi - sikerre. Ephron sokszor csapnivaló rendező, azonban filmográfiájában periódusszerűen ezúttal kimagaslóan jó filmnek kellett születnie, és a recept működött.

Mindehhez járul a desszert, ami az egyik legkedvesebb mozivá emeli a Julia & Juliát az idei filmtermésből. Le kell szögezni, ez a film nem tör nagy babérokra. Nem világmegváltó filmnek szánták, egyszerűen csak a történetet próbálták - lehetőleg kerülve a giccset - szerethetővé tenni. S mindez tökéletesen sikerült. A díszletek, színek, jelmezek, Alexandr Desplat kedves zenéje mind hozzájárul, hogy a Julie & Julia elhárítsa a 'tipikus' jelzőt a film jellemzésénél. Szerethető, szívmelengető, megmosolyogató, jókedvre derítő mozi született, szórakoztató és magával ragadó légkörrel, mely szellemességével és - egyszerűen fogalmazva - csipetnyi egyediséggel váltotta ki belőlünk ezen érzéseket anélkül, hogy bármiféle hamisságot, erőltetettséget éreznénk ki a készítők szándékából.
Ez a nagyon jó film receptje.

75%

*Csernák Ákos