Képlet
(Knowing, 2009)
Nicolas Cage ismét nem mutatja meg!
(Knowing, 2009)
Nicolas Cage ismét nem mutatja meg!
S bár az Oscar-díjas színész rengetegszer bizonyította tehetségét, az bizony már jó régen volt. Újabban az önlejáratásban jeleskedik: A szellemlovas című minősíthetetlen alkotástól kezdődően a Veszélyes Bangkokig át a Képlettel kiegészülve színészi teljesítménye erősen ível lefelé, de 2007-ben, a Nextben saját maga mellett legalább Julianne Moore is beégett.
Anyagilag persze elég ránézni a Képlet bevételi mutatóira, s rögtön bizonyossá válik, hogy Cage még ma is nagy húzónév s garancia a sikerre, de azért néhány jelenete mellett egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni. Más, tehetségesebb színészek lehet, hogy nem fapofával élnek meg egy légikatasztrófát, s több ember hamuvá égését, hanem akár életet is lehelnek karakterükbe. Cage azonban végtelenül sótlan, persze ha belegondolt volna, hogy ideje volna annyi rossz film után valamit színészileg is villantani, küszködő játéka talán nem éri el a röhejes szintet. A szakmai elismerésért azért többet kell tenni.
De legalább a történetírók gondolkodtak kicsit, s ez meg is látszik a film első felén, az ugyanis remek hangulatot teremt, tele feszült és látványos jelenettel. A történet fő vonala egy ideig valóban jó, mellette a bensőséges család-vonatkozás teljesen reménytelen próbálkozás, a félárva, korántsem átlagos kisgyermek és a magába forduló családfő-sablon minden rossz szándék nélkül is óriási klisének számít 2009-ben. Ráadásul egy Nicolas Cage-filmtől senki sem a családi drámázást várja. A mozi második felében viszont már a fő cselekmény is átvált triviális időhúzásba, az írók csak csűrik-csavarják az eseményeket, hogy kiteljen a két órás játékidő, ahelyett, hogy egy szűk másfél órában meg lett volna minden, ami izgalmas és érdekfeszítő. Így azonban csak pár ötletes csavar menti meg a filmet az érdektelenségtől. Ezek után a készítők még jó pár könnycseppet is megpróbálnak kierőszakolni belőlünk, mondani se kell, mennyire jártak sikerrel.
A Képlet erőssége természetesen a látványvilág, mely nagyjából megállja a helyét, bár helyenként a CGI mellett az igényességre is gondolhattak volna a készítők. A második katasztrófát felölelő jelenet például sokkal hatásosabb lehetett volna, ha az animációért felelősek nem érzékeltetik velünk minden pillanatban, hogy ez az egész szcéna egy számítógép műve.
A Knowing akármennyire is jól indult, végül nem maradt belőle több, mint egy egyszer nézős, abszolút feledhető közepes produkció. Bár amíg tart a film, addig igazán leköt és magával húz, de nem biztos, hogy minderre másnap is emlékezni fog a néző. Alex Proyas pedig bizonyára nem jegyzi naptárában a napot, mikor aláírt a filmhez: mindenki jobban járna, ha ezek után ismét maradandót alkotna, mint 15 évvel ezelőtt a Hollóval.
55%
*Csernák Ákos
Anyagilag persze elég ránézni a Képlet bevételi mutatóira, s rögtön bizonyossá válik, hogy Cage még ma is nagy húzónév s garancia a sikerre, de azért néhány jelenete mellett egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni. Más, tehetségesebb színészek lehet, hogy nem fapofával élnek meg egy légikatasztrófát, s több ember hamuvá égését, hanem akár életet is lehelnek karakterükbe. Cage azonban végtelenül sótlan, persze ha belegondolt volna, hogy ideje volna annyi rossz film után valamit színészileg is villantani, küszködő játéka talán nem éri el a röhejes szintet. A szakmai elismerésért azért többet kell tenni.
De legalább a történetírók gondolkodtak kicsit, s ez meg is látszik a film első felén, az ugyanis remek hangulatot teremt, tele feszült és látványos jelenettel. A történet fő vonala egy ideig valóban jó, mellette a bensőséges család-vonatkozás teljesen reménytelen próbálkozás, a félárva, korántsem átlagos kisgyermek és a magába forduló családfő-sablon minden rossz szándék nélkül is óriási klisének számít 2009-ben. Ráadásul egy Nicolas Cage-filmtől senki sem a családi drámázást várja. A mozi második felében viszont már a fő cselekmény is átvált triviális időhúzásba, az írók csak csűrik-csavarják az eseményeket, hogy kiteljen a két órás játékidő, ahelyett, hogy egy szűk másfél órában meg lett volna minden, ami izgalmas és érdekfeszítő. Így azonban csak pár ötletes csavar menti meg a filmet az érdektelenségtől. Ezek után a készítők még jó pár könnycseppet is megpróbálnak kierőszakolni belőlünk, mondani se kell, mennyire jártak sikerrel.
A Képlet erőssége természetesen a látványvilág, mely nagyjából megállja a helyét, bár helyenként a CGI mellett az igényességre is gondolhattak volna a készítők. A második katasztrófát felölelő jelenet például sokkal hatásosabb lehetett volna, ha az animációért felelősek nem érzékeltetik velünk minden pillanatban, hogy ez az egész szcéna egy számítógép műve.
A Knowing akármennyire is jól indult, végül nem maradt belőle több, mint egy egyszer nézős, abszolút feledhető közepes produkció. Bár amíg tart a film, addig igazán leköt és magával húz, de nem biztos, hogy minderre másnap is emlékezni fog a néző. Alex Proyas pedig bizonyára nem jegyzi naptárában a napot, mikor aláírt a filmhez: mindenki jobban járna, ha ezek után ismét maradandót alkotna, mint 15 évvel ezelőtt a Hollóval.
55%
*Csernák Ákos
