Sky kapitány és a holnap világa
(Sky Captain and the World of Tomorrow, 2004)
(Sky Captain and the World of Tomorrow, 2004)
Szélsőségek a középúton
Kerry Conran elég méreteset bukó képregény-adaptációja alapvető ellentmondásosságaival tartott lázban és ébren, de végeredményben nem volt képes élményekkel gazdagítani.
A darab képi világa egyszerre lenyűgöző és horribilis. A film noirt idéző beállítások és a hihetetlen játék a fényekkel és színekkel alapvető vizuális élményt nyújtanak. Kár, hogy minden képkockát erőteljesen roncsol a kiforratlan CGI-technológia. A nézőt folyamatosan zökkenti ki leplezhetetlenül gyenge animációk sora, így az élmény valahol félúton megreked, a néhol már abszolút röhejes és szégyenteljes pillanatok tarkította világ nem csak hihetetlen, de egyben hiteltelenné is válik.
A kétvégletű látványvilágot valamilyen szinten a filmzene képes az arany középút felé billenteni: a hősiesség, diadalittasság dallamai hibátlanul passzolnak a képregény-világba, de sajnos minden dallam ismerős lehet innen-onnan (kiváltképp egyéb képregény-adaptációkból), ezért "csak" hibátlan, de nem tökéletes.
Elsőosztályú számítógépes játék, vagy kellemetlen látványvilágú film?
További kizökkentő elem a Sky kapitány partnerét alakító Gwyneth Paltrow. Ő nyilvánvalóan alapjaiban taszít engem, hisz olyan alakítást még nem igen láttam tőle, ami méltó egy ilyen felfuttatott névhez, de a Sky kapitány és a holnap világa után végre teljesen letisztázódott számomra, hogy miért nem tudom őt elfogadni a vásznon. Egyszerűen nem odavaló. A rideg sznobság megtestesült alakjaként, jellemének örökös fagyosságával áthághatatlan falat emel színészet és valóság között. Minden mimikája, mozdulata totálpontosan eltervezett, megkoreografált, s épp ezért hiteltelen, amit nyújt. A tökéletes pillanathoz való görcsös ragaszkodása vezet állandó színészi félresiklásaihoz.
Paltrow kisasszony elemzésén túl érdemes megemlíteni magát a főszereplőt, Jude Lawt, aki erőfeszítések nélkül hozza, amit kell, Angelina Jolie pedig Paltrow szöges ellentéteként egy merev, férfias kapitányt alakít, akiben ott ég minden női tüzesség. Giovanni Ribisit pedig mindig élmény mellékszerepeiben látni, tehetségénél fogva megérdemelné, hogy Hollywood végleg keblére ölelje.
A Sky kapitány és a holnap világa számomra az ellentétek filmje. Túlságosan ellentmondásos ahhoz, hogy középszerűnek titulálhassuk; nem kevés hibája és szintén számos pozitívuma miatt emlékezetes félélményként tekintek rá. Rém egyszerű története, hamissága és félmegoldásai mégis az "egy a sok közül" kategória felé billentik a mérleg nyelvét: olyan valóban lehengerlő filmek, mint a Sin City és a Watchmen csettintésre küldik őt kispadra.
60% A darab képi világa egyszerre lenyűgöző és horribilis. A film noirt idéző beállítások és a hihetetlen játék a fényekkel és színekkel alapvető vizuális élményt nyújtanak. Kár, hogy minden képkockát erőteljesen roncsol a kiforratlan CGI-technológia. A nézőt folyamatosan zökkenti ki leplezhetetlenül gyenge animációk sora, így az élmény valahol félúton megreked, a néhol már abszolút röhejes és szégyenteljes pillanatok tarkította világ nem csak hihetetlen, de egyben hiteltelenné is válik.
A kétvégletű látványvilágot valamilyen szinten a filmzene képes az arany középút felé billenteni: a hősiesség, diadalittasság dallamai hibátlanul passzolnak a képregény-világba, de sajnos minden dallam ismerős lehet innen-onnan (kiváltképp egyéb képregény-adaptációkból), ezért "csak" hibátlan, de nem tökéletes.
Elsőosztályú számítógépes játék, vagy kellemetlen látványvilágú film?További kizökkentő elem a Sky kapitány partnerét alakító Gwyneth Paltrow. Ő nyilvánvalóan alapjaiban taszít engem, hisz olyan alakítást még nem igen láttam tőle, ami méltó egy ilyen felfuttatott névhez, de a Sky kapitány és a holnap világa után végre teljesen letisztázódott számomra, hogy miért nem tudom őt elfogadni a vásznon. Egyszerűen nem odavaló. A rideg sznobság megtestesült alakjaként, jellemének örökös fagyosságával áthághatatlan falat emel színészet és valóság között. Minden mimikája, mozdulata totálpontosan eltervezett, megkoreografált, s épp ezért hiteltelen, amit nyújt. A tökéletes pillanathoz való görcsös ragaszkodása vezet állandó színészi félresiklásaihoz.
Paltrow kisasszony elemzésén túl érdemes megemlíteni magát a főszereplőt, Jude Lawt, aki erőfeszítések nélkül hozza, amit kell, Angelina Jolie pedig Paltrow szöges ellentéteként egy merev, férfias kapitányt alakít, akiben ott ég minden női tüzesség. Giovanni Ribisit pedig mindig élmény mellékszerepeiben látni, tehetségénél fogva megérdemelné, hogy Hollywood végleg keblére ölelje.
A Sky kapitány és a holnap világa számomra az ellentétek filmje. Túlságosan ellentmondásos ahhoz, hogy középszerűnek titulálhassuk; nem kevés hibája és szintén számos pozitívuma miatt emlékezetes félélményként tekintek rá. Rém egyszerű története, hamissága és félmegoldásai mégis az "egy a sok közül" kategória felé billentik a mérleg nyelvét: olyan valóban lehengerlő filmek, mint a Sin City és a Watchmen csettintésre küldik őt kispadra.
*Csernák Ákos
