Interjú
(Interview, 2007)

Egyszerű film, nulla visszhanggal

A 2004-ben elhunyt Theo van Gogh egy évvel korábbi filmjét amerikai placcon remake-elték, olyan nevek társaságában, mint Steve Buscemi és Sienna Miller.

Buscemi maga vállalta a film rendezését, tulajdonképp ez sokadik direktori munkája, ráadásul nem is akármilyen! Maga a történet csendes, kimódolt tempójú, igencsak eseménytelen. A film elejétől és végétől eltekintve egyetlen állandó helyszín szolgált Miller kisasszony kibontakozására, aki egyébként meglepően összhangban áll karakterével: szerepe szerint egy B-kategóriás színésznő, s itt meg is találtuk az első párhuzamot fikció és valóság között. Az idén augusztusban debütáló G.I. Joe sztárjától személy szerint még nem sok filmet láttam, s annál kevesebbet, amiben valamit alakított is szegény lány. A Csillagporban még nem is volt vele a gond, viszont A szerelem határaiban egy életre bizonyította, hogy nem ért a mély karakterek megformálásához. Ennek ellenére itt meglehetősen jól muzsikál, eleinte kissé szürke játékát hamar felváltja az erősebb jelenlét. A tehetséges jelzőért azonban még dolgozni kell, s jó lenne, ha mostantól fogva Miller nem a tabloidok címlapján szembesülne önmagával, hanem esetleg egy pozitív kritikában látná nevét felbukkanni.


Steve Buscemi annál jobb munkát végzett mind rendezés, mind szereplés terén, messze kiemelkedő alakítást nyújtott kellő koncentrálással, kimértséggel, átgondolással. Erre a rendezésre mindenki büszke lenne, jóformán hiba nélkül hozza, amit kell, s közben foltozni is próbálja a történet gyengeségeit.

Ami egyébként a film legnagyobb negatívuma. Persze az Interjú igencsak rövid mű, de lehet, hogy kisfilmként nagyobb hatást ért volna el, kevesebb ásítással. A történetvezetés kissé színtelen, néhol az üresjárat is fellelhető, ami azért egy 80 perces filmnél elég komoly kritika. A karakterek néha következetlenek, maga a sztori nem képes teljes egységet alkotni, itt-ott kisebb-nagyobb darabokat maga mögött hagyva kissé darabolttá, szaggatottá válik a film.

Az Interview egyik nagy erénye a befejezés: a könnyű, álmosító, nyári délutánokra való történet egy kissé felesleges tetőpontban csúcsosodik ki, vagy pontosabban fogalmazva, itt degradálódik le, azonban maga a történet lezárása igazán remek ötlet, taps neki, csípőből javítja ki az elfuserált áltetőpont hibáit. Persze ezt inkább a megboldogult Theo van Gogh-nak köszönhetjük.

Buscemi és Miller közös filmje nem kecsegtet nagy élménnyel; tulajdonképpen nem is ez a célja: egy csendes kis film, hol jobb, hol kissé gyengébb csomagolásban, néhány jó ötlettel, de sajnos sok hézaggal. Azonban utóbbi ellenére is bátran ajánlható, sőt, nagyon is ajánlott mű.

65%

*Csernák Ákos