Szerelmes Shakespeare
(Shakespeare In Love, 1998)
Shakespeare-t egy új oldaláról ismerhetjük meg

A boltból kifelé jövet rögtön gondoltam, hogy azalatt a fél perc alatt, mialatt el kellett döntenem, hogy melyik DVD-t választom, a lehető legjobb döntést hoztam. És nem kellett csalódnom!

A Szerelmes Shakespeare annak idején tarolt Oscar vörös szőnyegén: 1999-ben 7 díjat is bezsebelt, és néhánnyal talán lehet vitatkozni, az viszont nem vitás, hogy egy rendkívül érdekes és izgalmas mozit láthatunk, ami a maga két órájával teljesen elvarázsol.

A történet központjában az ifjú és esetlen, ihletet még hírből se látó Will Shakespeare áll, aki kénytelen nagyon gyorsan megírni egy drámát, hogy megmentse egyben a színházát és karrierjét. Ehhez viszont múzsára van szüksége, akiből végre-valahára ihletet meríthet. Meg is találja álmai asszonyát Viola személyében, akit viszont már "eladtak" Lord Wessex-nek...

Mi a titka a Shakespeare in Love-nak? Lehet, hogy a műfajok keverése miatt vált ilyen népszerűvé (több, mint 20x-osan térült meg a mozipénztáraknál) és elismertté a mozi. Ha Shakespeare-re gondolok, elsősorban nem a kacagás jut eszembe róla, na de ez a film! Finom de maró poénjainak, a humoros és gúnyos dialógusainak hála mindenféle gondolkodás nélkül mondhatjuk, hogy ez egyrészt egy vígjáték! Valóban nevettető vicceket lövöldöznek egymásra a szereplők, na meg a különféle szituációk, és ez a bizonyíték arra, hogy a gusztustalan és durva Horrorra akadva 2.-n túl is létezik humor.

A szereplők többsége remekel. Joseph Fiennes minden várakozásomat felülmúlta, szinte semmit sem vártam tőle, és ahhoz képest jól teljesített. Gwyneth Paltrow neve nemcsak kimondhatatlan, de számomra nem is jelent sokat. Én egyszerűen nem tudom, mit esznek rajta, szerintem nemcsak, hogy nem szép, de nem is mondhatnám egy generációja Meryl Streep-jének... Ennek ellenére ennél a filmnél meglepő módon megbarátkoztam vele, és valóban tetszett a játéka. Persze azt nem mondanám, hogy megérdemelte az Oscar-t, de tényleg jó volt. Geoffrey Rush már inkább megérdemelt volna egy-két nívósabb díjat,szobrocskát, ő valósággal remekel, bár sajnos nem vitték túlzásba a szerepeltetését. Colin Firth és Ben Affleck sem szerepel sokat, de ez nem is baj. Ellentétben Judi Dench-el, aki néhány perc alatt tűnik el a színről, mégis sokat hozzáad a filmhez, végjátéka lehengerlő, és ismételten bizonyítja, hogy nagybetűs Színésznő, Ő megérdemelte a moziért a legjobb női epizódszereplő díját. Anglia királynőjeként brillírozik, a pocsolyás jelenete pedig mindent visz.


Díjazott még a zene is, és ezzel mélyen egyet értek, rengeteget dob a középkori hangulaton, és kitűnően alkalmazkodik a hangulat, a körülmények változásaihoz. Köszönet érte Stephen Warbeck-nek!
A hangulatot ismét a képi világ fejeli meg, A másik Boleyn lánynál már említettem Sandy Powell-t, aki nemcsak ott teljesít, de itt is mindent belead. Lenyűgöző kosztümök, mindenképpen korhűk és szemet gyönyörködtetők, annak ellenére, hogy néhol bár giccsesek - ez a korral járt. Le a kalappal!

Ha már díjak szerint haladunk, akkor itt van a forgatókönyv, ami mindenképpen megér egy misét, ugyanis a már mindenki által jól ismert Rómeó és Júlia történetébe új életet lehelt, hiszen az egész film abszolút lekötött, új ismereteket is adott, azt is felismerhettük, hogy Shakespeare mennyi mindent emelt át az életéből a műveibe. Felér egy irodalomórával, emellett még szórakoztat is.

A rendező igényes munkát végzett, de nem véletlenül épp John Madden ment haza díj nélkül annak idején az Oscar-esőről: azért vannak hiányosságok, így vagy úgy, egy kis plusz még igencsak elfért volna a műben.

Figyelemreméltó, nevettető, ugyanakkor gondolatébresztő és mindenképp elbűvölő mű: talán egy kicsit túlzás ez a nagy díjeső, kicsit értetlenkedtem a végefőcím alatt, vajon miért jutalmazták ennyi díjjal, de erről maga a mozi "nem tehet". Egy igényes, finom, szerethető romantikus komédia, ami végre nem csak a nagy húzónevekből él. Remek kikapcsolódás, én mindenkinek ajánlom! 10 év távlatából is megállja a helyét.

80%

*Csernák Ákos