Amikor megállt a Föld
(The Day The Earth Stood Still, 2008)
És amikor megáll az ész is

A sci-fi műfajáról minden túlzás nélkül elmondható, hogy az utóbbi időkben hanyatlik. Természetesen a műfajban előfordul pár említésre méltó cím is (Transformers, Napfény, Cloverfield), azonban ha csak a tavalyi nyárra gondolunk, iszonyatos volt a felhozatal. Az X-akták és a Hipervándor valóságos szégyen volt, Az eseményt az összes kritika földbe döngölte.
Ezek után gondolom mindenki várt már egy igazán belevaló sci-fit. Mikor az impozáns stáblistáról is értesült a filmes világ, talán egy naiv pillanatra mindenki elhitte, hogy sikerül 2008-at lezárni egy belevaló mozival, ami talán képes lesz a hanyatló műfajba új erőt lehelni.

Óriási űrhajó landol Amerikában, a Central Park közepén (érdekes, az űrlények állandóan Amerikában landolnak). A hatalmas gömbből egy Klaatu nevű idegen (Keanu Reeves) kerül elő. Célja megtisztítani a fertőtől a Földet, majd újra benépesíteni azt. Egy gond van: a fertő az emberiség, és Klaatu mindent elkövet, hogy a beszennyezett Földet megszabadítsa az emberi fajtól. A jövevény közelébe férkőzik Helen (Jennifer Connelly), hogy meggyőzze őt: az emberek képesek a változásra (ami egyébként az egyik legnagyobb közhely).

A film sajnos ezer sebből vérzik, ezért az Amikor megállt a Föld biztosan nem fog belesegíteni a sci-fi felélesztésébe. Maximum még inkább földbe tiporja azt. A stáblista alatt mindössze pár jelző jutott eszembe: gyenge - a szó legszorosabb értelmében -, erőtlen, ostoba és abszolút felesleges.

Gyenge, mert képtelen bármiféle reakciót, hatást kiváltani a nézőből. Képtelenek vagyunk beleélni magunkat ebbe az életidegen, ostoba környezetbe, ugyanis a legkevésbé sem életszerű. Pedig szerintem egy sci-fi-t is el lehet adni egy hihető csomagolásban, ami csak úgy vonzza a nézőt a képernyőkhöz. A filmen mellesleg nagyon látszik, hogy iszonyatosan kritikus akart lenni a mai környezetromboló világunkkal szemben. Ez a bizonyos „kritika” megfogalmazódik egy mondatban, aztán kifújt. Pedig mekkora lehetőség rejlett benne! Manapság a környezetszennyezés és az ember pusztító tevékenykedése (sajnos) eléggé felkapott téma. Egy kétórás filmben a CGI mellett igazán elfért volna pár metsző, kritikus gondolat. De nem így lett.

Ostoba, hiszen sokkal többnek próbálja magát eladni, mint amilyen. Az LG és a Windows Vista reklámozása természetesen 100%-ig teljesül. Úgy tűnik, emellett nem jutott idő egy logikus átgondolásra, egy kis mélyebb tartalom közlésére. A CGI pedig hol botrányos, hogy szimplán elfogadható. Olvastam, hogy a rendező az eredeti film előtt akart tisztelegni, mikor úgy döntött a producerekkel karöltve, hogy a szuperrobotot, Gortot gyengébb grafikával készítik el. Véleményem szerint ezer más dologgal lehetett, illetve inkább kellett volna tisztelegni az előd előtt, nem pedig az amúgy sem tökéletes CGI-megoldásokat alulmúlni Gorttal. Ugyanis mihelyst meglátja a néző e gigarobotot, vagy bődületes röhögésben tör ki, vagy a „szánalmas” jelző durvább változataival vágja ki a DVD-t a szemétbe.

A felesleges jelzőt ezennel visszavonom, és átírom kártékonyra. A film nem csak a sci-fi felélesztésébe vetett hitünkből ábrándított ki, de az impozáns színészi gárda nevén sem fog csiszolni: legnagyobb csalódásként kellett konstatálnom tegnap, hogy Jennifer Connelly karrierje eddigi talán legmélyebb pontját érte el. A forgatókönyv szülte sablonos karakterbe egyszerűen képtelen életet lehelni, nem tudja megragadni Helen alakját. Ezért – bár egyik kedvenc színésznőm, és rémálmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet fogok róla írni – gyalázatos teljesítményt nyújt.
Keanu Reeves eddig 5 Arany Málna-jelöléssel dicsekedhet. Valahogy eme film után sincs értelme, hogy egy B-kategóriás jelzőnél többet érdemeljen. Felületes karakterét jó adag semlegességgel feltöltve a tavalyi év egy rendkívül gyenge alakítását nyújtja.
Kathy Bates… Hogy írhatott ehhez alá?! A sztori ugyanaz, mint Connelly esetében: Kathy Bates sem tudott mit kezdeni karakterével, tettei, cselekedetei egy percig sem hihetőek. Egy lehengerlő tekintet, egy dühös pillantás… Csak ennyi kellett volna.
Ha a film másra nem is, arra jó volt, hogy bizonyíthassa, hogy ilyen nagy nevek sem képesek mindennel elbánni.

A forgatókönyv szégyen, szerintem ezen már nincs is miért idegeskedni. A sablonos karakterek olyan szinten élettelenek, ami nem csak arra ad okot, hogy egy percig sem érezhessük magunkat jól a 2 órás játékidő alatt, de műanyag jellegük volt egyben oka a színészi felhozatal buktájának is. Egyszerűen nem értem, hogy felnőtt forgatókönyvírók hogy nem képesek belegondolni, hogyha egy ember összefut egy földön kívüli lénnyel, valószínűleg nem kezd el mindenféle reakció nélkül a fényes Fehér Házban elfoglalt pozíciójáról pampogni. Egy kis ledöbbenés? Ütőér megállása? Semmi ilyesmi? Vagy rajtam kívül mindenki úgy beszélgetne egy idegen életformával, mintha csak a szomszédtól kérnénk kölcsön egy csavarhúzót?

Lehetne még húzni bőven a végtelenségig a film hibáit… Erényeit annál kevésbé. Egy iszonyatosan ötlettelen, lebutított kacatfilm, ami egy nézőt sem képes meggyőzni. Aki komoly gondolatokat és kritikát várna a filmtől, azt azért nem győzi meg, mert semmiféle üzenetet nem közvetít. Aki agyatlan szórakozásra vágyik, az is rossz helyen keresgél, mert az ok nélkül okoskodó és reklám-orientált film garantáltan visszatart egy kellemes kikapcsolódástól.

Jennifer Connelly és társai remélem, többet nem írnak alá akármihez. A The Day The Earth Stood Still a kemény színvilágán és viszonylag jó filmzenéjén kívül (ja igen, ezek lennének a pozitívumok, mert valljuk be, azért abból is akad) egyszerűen semmis alkotás. Egy év múlva már azt sem fogjuk tudni, hogy készült ilyen film.
Aki tehát mindenképp sci-fit szeretne nézni, az forduljon inkább az eredeti, 1951-es változathoz, ami Aznap, amikor a Föld megáll néven fut(ott).
30%

*Csernák Ákos