Nász-ajánlat
(The Proposal, 2009)
(The Proposal, 2009)
A 2009-es nyár egyik legnagyobb sikere, az anyagilag hétszeresen megtérülő Nász-ajánlat olyan szerencsés csillagzat alatt született, hogy még a kritikusok sem döngölték földbe, a közönségsiker pedig egyértelmű a 40 millió dolláros költségvetés és 290 milliós összbevétel láttán.
Ha a romantikus komédia megjelölésre nem a már réges-rég letűnt Meg Ryan jut eszünkbe, csakis egy színésznő jöhet szóba: Sandra Bullock idén nyáron sikeresen tért vissza a ringbe (hogy aztán a később porig alázott és méreteset bukó All About Steve-el ismét leengedjen). Bullock sosem volt a kritikusok kedvence, bár létjogosultsága a szakmában nem véletlen: tehetsége éppen megfelel a nagy bevételeket remélő stúdiók számára, kedves kisugárzása pedig a Féktelenül és a Beépített szépség óta vonzza a nézőt a moziba. Bullock ezúttal nem csak szépségével uralja a vásznat, színészileg is egészen sokat hozzátesz a filmhez, ezzel is bizonyítva, hogy az Oscar-díjért valószínűleg sosem kell majd köszönetet mondania, mégis képes színt vinni karaktereibe.
Párja, Ryan Reynolds szintén képbe illő, a Mindenképpen talán című filmben már rég bebizonyította, hogy passzolnak hozzá az efféle romantikus komédiázások. Róla azért inkább jusson eszünkbe a Kilencek című remek fantasy-dráma!
A film egyik legkedvesebb alakja mégis a mellékszerepet játszó Betty White, aki a szoksásos különc mellékkaraktert személyesíti meg.
A koreográfusként kezdő Anne Fletcher 2006-ban már rendezett egy popcornfilmet: a Step Upra özönlött a nép, később a 27 idegen igennel újfent sikerült megvennie a közönséget, így nem véletlen, hogy egy sikerre hajazó női film rendezői székébe való. Fletcher titka talán abban rejlik, hogy a végtelenül klisés történetekből megpróbál valami befogadható, esetenként élvezhető mozit kovácsolni. Elnézve a Nász-ajánlatot, a rendezőnő kifogástalan munkát végzett.
Azt ugyanis meg kell vallani, volt mit javítani ezen a forgatókönyvön. Az írók előbb reagálnak a klisé felkiáltásra, mint saját nevükre, a film vége pedig minden további nélkül passzol a sablon megjelölésbe, de a legfájóbb az, hogy milyen jól indult a film, és milyen apró jelenetek rontanak az összképén. A Nász-ajánlat ugyanis szenzációsan kezdődik, az irodai jelenetek fergetegesen viccesek és ügyesen levezényeltek. Ezután a történet áthelyeződik Alaszkába, innentől kezdve a film pár remek poénon kívül azért elmarad az első percektől. Néhány igazán hajmeresztő jeleneten pedig nem azért nevettünk, mert annyira poénosra vették a figurát. Amikor a madár felkapja a kutyát, vagy az erdei tánc már inkább a röhej kategória, de fátylat rá.
Fátlyat rá, mert egy-egy túlkapáson kívül a film képes okosan humorizálni, kerüli a beteg vicceket, és önmagában egy élvezhető két órát kaptunk. A színészek abszolút megfelelőek, Anne Fletcher pedig mentette, ami menthető: íme egy korántsem hibátlan, ám a nyári felhozatalból mégis kiemelkedő, igazán remek vígjáték, melynek utolsó 10 percét bár a vágóasztalon hagytam volna, egyszeri megtekintésre befogadható és szórakoztató komédiázás, sőt, nem fél egy-két gondolattal villantani. Legalább így kellene kinéznie minden vígjátéknak!
65%Ha a romantikus komédia megjelölésre nem a már réges-rég letűnt Meg Ryan jut eszünkbe, csakis egy színésznő jöhet szóba: Sandra Bullock idén nyáron sikeresen tért vissza a ringbe (hogy aztán a később porig alázott és méreteset bukó All About Steve-el ismét leengedjen). Bullock sosem volt a kritikusok kedvence, bár létjogosultsága a szakmában nem véletlen: tehetsége éppen megfelel a nagy bevételeket remélő stúdiók számára, kedves kisugárzása pedig a Féktelenül és a Beépített szépség óta vonzza a nézőt a moziba. Bullock ezúttal nem csak szépségével uralja a vásznat, színészileg is egészen sokat hozzátesz a filmhez, ezzel is bizonyítva, hogy az Oscar-díjért valószínűleg sosem kell majd köszönetet mondania, mégis képes színt vinni karaktereibe.
Párja, Ryan Reynolds szintén képbe illő, a Mindenképpen talán című filmben már rég bebizonyította, hogy passzolnak hozzá az efféle romantikus komédiázások. Róla azért inkább jusson eszünkbe a Kilencek című remek fantasy-dráma!
A film egyik legkedvesebb alakja mégis a mellékszerepet játszó Betty White, aki a szoksásos különc mellékkaraktert személyesíti meg.
A koreográfusként kezdő Anne Fletcher 2006-ban már rendezett egy popcornfilmet: a Step Upra özönlött a nép, később a 27 idegen igennel újfent sikerült megvennie a közönséget, így nem véletlen, hogy egy sikerre hajazó női film rendezői székébe való. Fletcher titka talán abban rejlik, hogy a végtelenül klisés történetekből megpróbál valami befogadható, esetenként élvezhető mozit kovácsolni. Elnézve a Nász-ajánlatot, a rendezőnő kifogástalan munkát végzett.Azt ugyanis meg kell vallani, volt mit javítani ezen a forgatókönyvön. Az írók előbb reagálnak a klisé felkiáltásra, mint saját nevükre, a film vége pedig minden további nélkül passzol a sablon megjelölésbe, de a legfájóbb az, hogy milyen jól indult a film, és milyen apró jelenetek rontanak az összképén. A Nász-ajánlat ugyanis szenzációsan kezdődik, az irodai jelenetek fergetegesen viccesek és ügyesen levezényeltek. Ezután a történet áthelyeződik Alaszkába, innentől kezdve a film pár remek poénon kívül azért elmarad az első percektől. Néhány igazán hajmeresztő jeleneten pedig nem azért nevettünk, mert annyira poénosra vették a figurát. Amikor a madár felkapja a kutyát, vagy az erdei tánc már inkább a röhej kategória, de fátylat rá.
Fátlyat rá, mert egy-egy túlkapáson kívül a film képes okosan humorizálni, kerüli a beteg vicceket, és önmagában egy élvezhető két órát kaptunk. A színészek abszolút megfelelőek, Anne Fletcher pedig mentette, ami menthető: íme egy korántsem hibátlan, ám a nyári felhozatalból mégis kiemelkedő, igazán remek vígjáték, melynek utolsó 10 percét bár a vágóasztalon hagytam volna, egyszeri megtekintésre befogadható és szórakoztató komédiázás, sőt, nem fél egy-két gondolattal villantani. Legalább így kellene kinéznie minden vígjátéknak!
*Csernák Ákos
