Pánikszoba
(Panic Room, 2001)
Őrületes párbaj egy néhány négyzetméteres szobában

Jodie Foster-el szemben teljesen elfogult vagyok, ennek ellenére szerencsére nem csak én vagyok oda a 2001-es dobásáért. Amit a rendezővel, David Fincher-el leműveltek ebben a filmben… Hát bizony nem két szót érdemel!

A Pánikszoba engem Jodie Foster-en kívül Forest Whitaker és az alaptörténet miatt ültetett a képernyő elé. Rögtön elkezdtem rajongani a moziért, mihelyst először végignéztem. Azóta pedig két kezem is kevés lenne, hogy összeszámoljam, hányszor láttam.

Az alapsztori jó ötlet, viszont kényes. Lényegében egy frissen elvált anya és lánya egy négyszintes, hatalmas házba költöznek, hogy újrakezdhessék az életüket a válás után. Már első ott töltött napjukat megzavarja három tolvaj, akik természetesen pénzlopás miatt törnek be a házba. Meg és a lánya, Sarah a pánikszobába, egy szuperbiztos, elszigetelt, teljes védelmet nyújtó helyiségbe menekülnek a rablók elől. Azonban hamarosan kiderül, hogy a pénz, amire a három tolvaj a fogát feni, éppen abban a szobában rejlik… És megkezdődik a macska-egér harc.
Azért írtam, hogy kényes, mert rengeteg buktató van benne, és elrontható az alapsztori. Szerencsére Fincher könnyen vette az akadályokat!

A Pánikszobát leginkább a Légcsavarhoz tudnám hasonlítani, amiben szintén Foster játszik, és amivel szemben megint csak teljesen elfogult vagyok. Eme mozi rendezője, David Fincher páratlanul klausztrofóbiás légkört teremtett meg mozijában. Pedig valójában egy hatalmas, négyszintes házban zajlik a cselekmény, és nem tudom, mi a titka Fincher-nek, de végtelenül pörgős, lüktető, feszült tempójú mozit készített. Pedig továbbgondolva az alapsztorit, nekem a film ismerete nélkül rögtön az jutna eszembe, hogy persze, ott benn megvárja anya és lánya a reggelt, aztán valaki majdcsak jön értük és megmenti őket. De nem! Eszeveszettül csavaros forgatókönyv, félelmetes, adrenalinszint-növekedést biztosító képi világ, lehengerlő hangulat jellemzi a mozit. Külön szót érdemel az operatőri munka, ami egyszerűen lenyűgöző, a kamera soha meg nem áll (csakúgy, mint a film), állandóan mozgásban van, ezzel is mozgalmassá és dinamikussá téve a filmet, és talán ez is hozzájárul a feszültségteremtéshez.


Hogy Jodie Foster mekkora csillag, arra elég bizonyíték az, hogy Meg Altman-ként a filmben, azalatt a két perc alatt, míg vastag keretes szemüvegben tündökölt, divatot teremtett, és így jött be a trendbe a vastag szemüveg. Ettől jobban nem tudom érzékeltetni, hogy mekkora sztár ez a nő, és ő nem a botrányaiból, eszement életútjából kovácsolt sikert magának: hihetetlenül tehetséges színésznő, aki egy-egy arcrezdülésével mindent elárul a karakteréről, egy dühöngő felszólalása máris csendre parancsolja a filmbeli lányát, Sarah-t… Lenyűgöző. Emellett visszafogottan, botránymentesen él, nem címlapsztori, és mégis évtizedek óta a filmtörténet egyik középpontjában van. A legnagyobbak közt a helye.
Ahogy Forest Whitaker-nek is, aki szintén Oscar-díjas színész, és generációja egyik legjobbja. Ő ebben a moziban az egyik rablót alakítja, és tehetségére a legjobb példa, hogy milyen árnyaltan, mennyire élethűen formálta meg karakterét, ráadásul egy teljesen szerethető figurát formált meg, annak ellenére, hogy tolvajt játszott. Pedig akkor még csak 2001 volt, annyira talán még nem is volt felkapott.
Jared Leto pedig soha nem is lesz felkapva, pedig nem kevés jó film van már a háta mögött (Észvesztő, Rekviem egy álomért), valahogy mégsem vált Hollywood kedvencévé. De nem is ez a lényeg, mert itt ő is mindent belead.
Kristen Stewart (a filmbéli Sarah Altman) számára nem jelentett ez a mozi nagy kiugrási lehetőséget, de mikor vásznon van, akkor jól alakít.

A Pánikszoba tehát egy izzasztó, tempós és elgondolkodtató akció-thriller arról, hogy mi is számít az életben, és hogy az anyagiakért mennyi mindent képesek vagyunk kockára tenni…

80%

*Csernák Ákos