A rémület éjszakája
(Halloween, 1978)
A csontig hatoló félelem - játék a nézők idegeivel

Rengeteg klasszikus horrorfilmről írhattam volna ezt a bejegyzést, például a Péntek 13., a Rémálom az Elm utcában, és egyéb franchise-ok is lehettek volna porondon, de ha már horrorfilmről írok, akkor számomra alap, hogy a Halloween a téma.
Horrorból láttunk már eleget, minden korszaknak megvannak a maga alapkövei és azoknak a bőrlehúzásai. Elég csak 2002-ig visszamennünk, amikor az amerikai Kör Gore Verbinski rendezésében megteremtette az újkori horrorok alapját. Azóta számos Körhöz hasonló sémára épülő filmet kaptunk, ezek többnyire tucattermékek (Kör 2., Nem fogadott hívás, stb. ráadásul már a 3. Kör is készülget...). Anno, 1978-ban a Halloween is valódi műfajt teremtett, és bizony sok más klasszikus csak az Október 31-i reszketésnek köszönhetően születhetett meg.


A Rémület éjszakája valódi kultfilm. Egy pocsék franchise elindítója, mely már a tavalyi remake-nek ’köszönhetően’ a 9. epizódjánál tart, de kétségkívül az első, 30 éves klasszikus marad az alapmozi. Jamie Lee Curtis, akit azóta gyakrabban hívnak „Sikolykirálynőnek”, valóban besikította magát a filmtörténetbe ezzel a kiváló horrorral.


A történet arról a Michael Myers-ről szól, aki 6 éves korában megöli nővérét Haddonfield kisvárosában, majd elmegyógyintézetbe zárják. 15 évvel később megszökik, és visszatér a városkába, hogy befejezze, amit elkezdett: végezzen családja fennmaradó tagjával, történetesen a Jamie Lee Curtis által megformált Laurie Strode-al. Laurie Strode és környezete a tipikus lázadó kamaszok, a cigi, a pia és a szex kötelező Október 31. napján (is). Laurie nem számít arra, hogy végzetes éjszaka elé néz, amit bizonyára sosem feled majd el.


Hogy A rémület éjszakája mivel üt, azt csak találgatni merem.
John Carpenter, a rendező, forgatókönyvíró és zeneszerző egy rideg, érzések nélküli, megállíthatatlan gyilkost álmodott a vászonra (akiből sajnos a későbbi részekben valódi tömeggyilkost fabrikáltak). Michael fehér maszkja, a lassú, monoton járása, a szemrebbenés nélkül elkövetett tettei valóban egy ördögi, iszonyatos teremtést ábrázolnak.
Emellett rendkívül fontos tényező még a filmzene, ami önmagában bár kevésbé állja meg a helyét, a film alatt egy csapásra megteremti a parás, félelemmel átitatott légkört.
És azt hiszem, ez a Halloween fő mozgatórugója: a hangulat, a légkör. Percek alatt egy feledhetetlenül parás hangulatot teremt, zsigerekig hatoló adrenalin-emelkedést ér el a nézőnél, és mindezt anélkül, hogy vért, illetve különösebb brutalitást látnánk.
Muszáj még kiemelnem a film tetőfokát. Túlzás nélkül állítható, hogy az utolsó 15-20 perc filmtörténeti jelentőségű, a gardróbos jelenet azonban mindenképp!

Kétség nem fér hozzá, hogy horrort tekintve A rémület éjszakája egy műfajteremtő klasszikus, és bár évek óta gyártják hozzá a rosszabbnál rosszabb folytatásokat, ez csak az alapfilm örökérvényűségét erősíti meg: ennél jobb Halloween-filmet (vagy legalábbis ezzel egy napon emlegethető mozit) soha az életben nem készít földi halandó.
Az pedig már hab a tortán, hogy számomra ez külön kultmozi, a horrorok horrora, ezért vígan megérdemli a 100%-ot.

*Csernák Ákos