February 19, 2010


Jennifer teste
(Jennifer's Body, 2009)
Ami még trashnek sem jó

Valahogy mindig megdöbbent, amikor egy ilyen film stáblistáján olyan neveket kell látnom, mint az Oscar-díjas Diablo Cody vagy Randall Poster zenei vezető. Persze ők itt a jelentéktelenek közé tartoznak, de velük szemben azért van egy elvárása az embernek. S mivel hónapról hónapra elhiszem, hogy a kommersz rötyögések is lehetnek pezsdítőek és élményszerűek, így újra is újra ki kell ábrándulnom.

A Jennifer's Body központi kérdése, hogy egyáltalán nevezhető-e filmnek. Teljesen felesleges az Alkonyat után ismét mélyen átrágni magunkat eme fontos kérdésen, de ennyi kiábrándító tapasztalat után érdemes rendszerezni, hogy a jövőben kiszűrhetők legyenek a hasonló, mozinak álcázott szörnyetegek.
Első és mostantól állandó hárító tényező egy adott film megtekintésétől Megan Fox személye. Fox egyértelműen ért ahhoz, hogy kell feljebb jutni a létrán úgy, hogy ő maga egyre lejjebb kúszik egy-egy produceren. Színészi tehetségét tökéletesen egyensúlyozza, hogy ért a kétkezi munkához és botox-kezelt ajkának köszönhető, hogy Michael Bay utáni x-edik filmjét készíthette el. Hogy mennyi producer áll Fox mögött - szó szerint és átvitten is -, az egészen botrányos, de a "Hollywood cafadéka" fogalmának szép körülírásához az is hozzájárul, hogy testét CGI-animációval kellett korrigálni a Transformers 2. forgatásán, hogy a férfi nézők csődüljenek a mozikba. Jó lenne, ha csak ennyivel meg lehetne menteni egy produkciót is.
A rendező, aki korábban az Aeon Flux-on gyakorolt, akkor még képes volt megfelelő képi világot teremteni (rendezni nyilvánvalóan akkor sem tudott, mostani teljesítményének jellemzésétől pedig talán felmentenek az előbbi sorok). Itt Megan testével és ostoba operatőri munkával próbálja korrigálni a kongó ürességet, és felhasznál néhány remekül fotózott jelenetet is. Mint mondtam, rendezni nem rendez.
Legközelebb kommersz filmekkel való kacsintgatás esetén érdemesebb lesz megnéznem az adott film előzetesét. Ebben az esetben öt másodperc alatt letisztázódik, ki köré épül a film, és az is tökéletesen megfigyelhető, hogy a színészgárda két ásítás között megpróbál úgy tenni, mintha kiérdemelnék a megtisztelő aktori címet. Amanda Seyfried még erőlködik is, bár sajnos önmaga nem elég ahhoz, hogy megmentsen egy filmet, ugyanis teljesen elvész Megan Fox látványa mögött, hisz szemmel láthatólag az egész alkotás azért készült el, hogy Foxot megfelelően bereklámozzák mind testileg (produceri telefonhívások tömege), mind pedig.... Talán be sem kell fejeznem.

Komputeranimált test, a színészet fogalmának romba döntése -
kérdés, mit keres Hollywoodban.

Menőnek titulált zenék, emósok, Hanna Montana- és Hello Kitty-rájátszások, de még Megan Fox melle sem volt elég, hogy igazi anyagi sikerként könyvelhessük el a Jennifer testét. A készítők egyértelműen mindent Fox küllemére bíztak, de hogy a sikert ezúttal mennyire elszámították, jelzi, hogy nálunk március harmadikán szutyok DVD-n jelenik meg a film. Épp ahogy megérdemli - azok után, hogy készítői mennyire nem tisztelik meg a nézőket annyival, hogy legalább az igényesség álcájában hozzanak létre ennyire félresikerült deformációt.
30%

*Csernák Ákos

4 comments:

borosta said...
This comment has been removed by the author.
borosta said...

én naív őszintén bíztam valami jó kis fekete humorú alkotásban :(

Supiman said...

Nekem tetszett. alapjában egy hülye tinifilm, de ezek a horrorparódiztikus elemek nagyon eredetiek benne. a végefőcím pedig zseniális! a kedvenc jelenet pedig az, mikor egy pillanatbevágásban látjuk Megan Foxot, valami nagy madárként, vigyorogva egy szék támláján ülve :D
szal pozitív csalódás :)

Atonemovie said...

Annyira maradt ütős emlék ez a film, hogy már nem is emlékszem az általad említett jelenetre. :)
Szerintem borzalmas, bár arra emlékszem, hogy a végefőcímet sokszor visszatekertem még. Emlékszem, a Másnaposok végefőcímét néztem meg vagy negyvenszer egymás után, de ezzel ellentétben abban a filmben más emlékezetes pillanat is volt. :)

Post a Comment