Agora filmzene

Alejandro Amenábar eddig nem túl nagy, de annál impozánsabb filmográfiával büszkélkedhet: a Nyisd ki a szemed, a Más világ és a Belső tenger után tehetsége megkérdőjelezhetetlen, s egyben válasz arra, hogy miért érdemes odafigyelnünk legújabb filmjére.

Az Agora legnagyobb hibája, hogy még semmiféle premierdátum nincs kitűzve sem az Államokban, sem itthon. A Cannes-i kritikusok szerint minden idők egyik legerősebb egyházkritikájával élő alkotás október 9-én debütált Spanyolországban, november 26-án pedig Izraelben kerül bemutatásra. Ezen helyszínek tudatos megválasztása után már csak az a kérdés, hogy az amerikai dátumot mikor tűzik ki - ettől függ ugyanis, hogy a film képviseltetheti-e magát a következő Golden Globe- és Oscar-díjátadásokon.

A spanyolországi premiert követően már elérhetővé vált Dario Marianelli filmzenéje, akire személy szerint istenként tekintek fel. 2007-ben ugyanis a Vágy és vezeklés című mestermunkához olyan muzsikát komponált, ami markánsságával sikeresen érte el a filmzene eredeti rendeltetését: a mozgóképpel kiegészülve egészen új szintre emeli a mozit.
Hogy ugyanez megtörténhet-e az Agorával is, a film megtekintéséig nem jelenthető ki.
Addig is önmagában a hozzáírt zenéről.

Marianelli talán egyetlen hibája a művel kapcsolatban a markáns téma megálmodásának hiánya. Míg a Vágy és vezeklésen ilyen-olyan formákban végigível az írógép-kattogás, ezzel is összefonva a film egyes jeleneteit, az Agora esetében a szerző inkább a monumentalitásra törekedett.
Marianelli soha nem hallott feszültséget teremt az albumon. Parázsló dallamai nem engedik el a nézőt, a mély, tempós hangoknak valódi súlyuk van, nagyon erős lüktetést kölcsönöznek a zene világának. A szerző legújabb zenéje egyértelműen közvetíti, milyen korban játszódik a mű: süt róla a történelmi íz, az ókori miliő. Marianelli mindezt zseniálisan fonja egybe egy bizonyos egyházi témával, mely egyre inkább elhatalmasodik az album felett, majd a kettő vegyül - jelölve a film vonalát.

Marianelli mintha összeálmodta volna az ókort a középkorral. S tette mindezt kiemelkedően, felesleges érzelgősség nélkül, abszolút hatásosan. A fülbemászó főtéma hiánya talán ijesztőnek hat, de a teljes albumot tekintve enélkül is megállja a helyét az Oscar-díjas zeneszerző műve. Néha azonban megidézhető benne a Vágy és vezeklés, és pár dallam egyébként is ismerős lehet innen-onnan, de jószerével képes mellőzni a giccset és sablont. Mindenesetre bízzunk benne, hogy a filmmel kiegészülve az élmény teljesen elhatalmasodik majd felettünk, és ez a monumentalitás még inkább kicsúcsosodik!

75%

*Csernák Ákos