Lars von Trier: Antikrisztus

Mielőtt az új fejléccel kapcsolatban felmerülne bennetek a kérdés önértékelési problémáimról, elárulom, hogy valójában csak egy kis reklámot szeretnék csinálni a Dogville és Manderlay zseniális rendezőjének, a dán filmművészet nagy alakjának.
Az Antikrisztussal kapcsolatban el sem kezdek hőbörögni, hogy vajon hazánkba mikor jut el pár kópián, hisz megjelenésről semmiféle információm nincs. Trier új dobása egyelőre csak filmfesztiválokon hódít, és többek között Cannes-ban hozza meg a legjobb színésznő díját Charlotte Gainsbourg számára.

A sablont idéző alaptörténet egy gyermekét elvesztő házaspárról szól, akik vidéki házukba menekülve próbálják újraépíteni kapcsolatukat.

Az Antikrisztus a hivatalos megjelölés szerint horror és dráma egyben. Nem hivatalosan pedig annyit tudok mondani, hogy volt szerencsém a film első fejezetét megtekinteni, ez alapján nem kellene azon remegnem, hogy valószínűleg az év egyik legjobb filmjével lesz dolgunk, de hiába: Trier öt perc alatt bizonyította, hogy aki végignézi Gainsbourg és Willem Dafoe tortúráját, annak nem kis filmélményben lesz része. Ennek a bizonyos katarzisnak már csak egy angol felirat állja útját.


*Csernák Ákos