2009 csalódásai

Mivel a listázás annyira divatos(?), s nem is olyan rég arról kérdeztelek benneteket, hogy egy toplistába milyen filmek kerülnének be az évtizedből, most egy kis negatív felhanggal térjünk át az idei év kevésbé sikerült filmjeire! Hogy miért most összegzem, arra okom mindössze a naivitás, próbálom elhinni, hogy a Golden Globe-jelölésekkel megdobált filmekre nem lesz sok panasz, ezért talán már kikerült a legtöbb félresikerült mozi idén.

Idén elhatároztam, hogy a már eleve gyanús filmeket megpróbálom szortírozni, hogy feleslegesen ne vesztegessem az időmet, ezért is hagytam ki olyan fontos műveket, mint A túlvilág szülötte, a Rózsaszín párduc 2. vagy a Miért éppen Minnesota? - de minden erőfeszítésem ellenére még így is jutott bőven a rosszból.

• A DOBOZ
  Richard Kelly valahogy elfelejtett alkotni a Donnie Darko óta (vagy épp akkor szerencséje volt). Az elégedettség fogalma erősen kerüli utóbbi filmjeit, a The Box pedig mindennek az alja: félelmetesen gyenge, félig sikerült stílussal és jellegtelen hangulatisággal agyoncsapott, egyébként ígéretes alapsztorival rendelkező sci-fi-dráma, mely a végén merő vígjátékba csap át.

Cameron Diaz drámázása térdcsapdosó röhögésben csúcsosodik ki

• CHÉRI
  
  Már eltelt néhány hét itteni fröcsögésem óta, és az idő csak még inkább mélyítette bennem a keserűséget annak tudatában, hogy a Chériből lehetett volna egy könnyfakasztó, érzelemdús és lélektipró dráma, melynek végén olyan katarzissal pecsételődik meg a film és néző viszonya, mint például a Vágy és vezeklés után. De nem így lett.

• ÁLOM.NET
  Már csak azért is, hogy magyar filmről is legyen szó a blogban. A tavalyi Kis Vuk értelmi és fontossági szintjén álló filmköltemény beszédhibásan is feltörekedni vágyó szilikon(színész)nőkkel és kimondhatatlanul ostoba rendezéssel egész szép eredményeket ért el: az RTL Klub napi celebműsoraiban még Labancz Lilla is mosolyogva mondhatta, hogy Pamela Andersonnal közös filmet forgat. Nos, az a filmes projekt azóta félbeszakadt, de Lilla legalább lereszelhette Pamela lábkörmét: hurrá, mégiscsak volt értelme többmillió forintot egy ilyen szennyre pazarolni!

• ŐRÜLT SZENVEDÉLY
  A felesleges filmek mintapéldánya. Persze az amerikaiak teljesen beájultak a filmre, hisz Béyoncé Knowles-t és Ali Lartert mindig öröm nézni, főleg ha nem színészkednek. A nevetségesen közhelyes mozi az újdonság varázsa nélkül épp elnézegethető, sőt, örvendetes, hogy az év egyik legemlékezetesebb jelenete is a filmhez kapcsolódik: azon a rettentő kínos végjátékon jót lehet nevetni, legalább egy kis öröm az ürömben.

Én csak bízni tudok abban, hogy ennyi az idei év legalja, s nem is lesz több. S azoktól, akik a film válságáról beszélnek, kérdőjelek sorával kérdem: nem elég szép eredmény, hogy mindösszesen olcsó tömegfilmek említhetők a csalódások listáján?
Sajnos azonban mégiscsak van bőven félnivaló az idei évvel kapcsolatban, elég csak a sokat ígérő Nine és Komfortos mennyország szétgyalázására gondolnunk a közelmúltban megjelent kritikák részéről. Reméljük, hogy a rendkívül rossz vélemények mögött túlzott szigor áll, s nem az Oscar-szezon idején érnek majd bennünket az igazi csalódások, ugyanis az eddigi felhozatalt tekintve személy szerint úgy érzem, igenis jó filmes évvel zárult az évtized, nyilván számos melléfogással, viszont annál sokkal de sokkal több pozitív élménnyel.
Mindemellett természetesen várom a kommentekben a Ti véleményeteket, hátha sikerül megcáfolni előző állításom. :)

*Csernák Ákos