Állandó, sokszor már számomra is frusztráló pontozás és listázás-mániámat a díjszezon közeledtével mindig öröm kiélni; így teszek a lent látható képen is. A vasárnap átadásra kerülő Arany Glóbusz-díjak, mint az "Oscar előszobája" nem csak azt vetíti előre, hogy a legújabb Cormac McCarthy-adaptáció, a The Road nem fut majd be a Nem vénnek való vidékhez fogható köröket, de az Avatar és a Kilenc feltűnően eltúlzott jelölésáradata arra enged következtetni, hogy a díjkiosztók mottója az idén is: az érdek megvétele és megnyerése.
Legrosszabb álmaimban legyen az Avatar a legjobb drámai film olyan nagyszerű alkotások, mint a Becstelen brigantyk vagy az Egek ura mellett, de attól tartok, az érdekek azt diktálják, hogy az Avatart kiáltsák ki az év drámájának, ami önmagában egy vicces mondat, de hogy minden rosszban meglássuk a jót is, az Avatar lehetséges díja azt is jelentheti, hogy a Golden Globe után az Oscart már nem kapja meg.
Marion Cotillard a Kilenc című musical-ben
A kép bal oldalán láthatók a saját tippjeim, illetve reményeim. A Nine-al kapcsolatos elfogultságomon túl a fent látható rövid videóval szemléltetném, hogy miért örülnék, ha Marion Cotillard kapná a legjobb színésznő díját. A legjobb forgatókönyv díjára egyértelműen a District 9 című sci-fi-drámát tartom esélyesnek, mely azon kevés tavalyi filmek egyike, mely mert az árral szemben menni. A legjobb animációs filmmel kapcsolatban borítékolható, hogy a Fel! győz, hogy miért is, azt nem értem, elég megnézni a Coraline lenyűgöző látványvilágát és magát a filmet is, melynek zseniális hangulatából akár a PIXAR csapata is tanulhatna. Két dologban lehetünk egészen biztosak: a legjobb mellékszereplő Christoph Waltz lesz, a legjobb idegen nyelvű film díját pedig minden bizonnyal A fehér szalag nyeri el. A legjobb filmzene kategóriában a zseniális A Single Man és a még remekebb Ahol a vadak várnak csatája várható; előbbi rendkívül érzelmes stílusú, magasztos zenei élmény, míg utóbbi az év egyik legeredetibb szerzeménye.
Akárhogy is, elég ritkán fordul elő, hogy a nézői remények és tippek találkoznak a nyilván sokkal objektívebb és szakavatott szavazóbrigádéival, így akár le is mondhatunk arról, hogy az isteni Quentin Tarantino-t másodjára is (s még mindig nem elégszer) elismerjék a Ponyvaregény után.
*Csernák Ákos
