Blogdolgok

Nagy a csend a blog körül, és tudom, ez egyre gyakrabban fordul elő. Ez persze nem azt jelenti, hogy megfeledkeztem volna az oldalról, pláne nem rólatok, kedves Olvasók, legyetek akárhányan.

Az utóbbi hetekben, napokban több esemény is valami oknál fogva ehhez az oldalhoz kapcsolódik.
Egy akkor még számomra nagy lehetőséggel kecsegtető ajánlat feltevője valószínűleg jó sokáig tartó kutakodást követően kijelentette, hogy mások véleményét szidom, itt pedig csak úgy mellékesen írogatom a saját kis gondolataim. Magam sem értem, miért magyaráztam el az illetőnek, hogy sosem szidom a más véleményét, legfeljebb nem értek vele egyet, és ezt ki is fejtem. Elvégre miért létezik a Filmkatalógus, ha nem ezért?
Szerencsére mindezt egy csapásra ellensúlyozza az, hogy a blogomtól indulva megkeresett egy médiatábor szervezője, és meghívott táborukba azért, hogy előadást tartsak a blogvezetésről és olyan filmes tevékenységekről, amiket én is folytattam. Megilletődve olvastam ajánlatát, amit nyilvánvalóan el is fogadtam. Szívesen megosztom másokkal a gondolataim és tapasztalataim, legyen utóbbiból bármennyi is; de annak örülök a leginkább, hogy ehhez végre nem a netet kell használnom.
Szembesültem azzal, hogy az internet mennyi mindent árul el egy személyről. Persze csak, ha a személy is hagyja. Én sem véletlenül döntöttem úgy néhány éve, hogy a blog minden bejegyzésének végére kiírom a saját nevem: nem bujkálni akarok, és valami maszk mögül tevékenykedni. Az első számú esethez hasonlóan bizonyára fog még érni néhány kellemetlen, de legalább nem megalapozott vélemény. A blog írását korántsem olyan céllal kezdtem el, hogy a médiában dolgozó emberek megtalálhassanak, ha akarnak. Azonban véleményeim rendszerezése, rendszeres olvasók szerzése mellett most egy újabb okkal bővül a sor, amiért annyira örülök ennek a blognak.

A blog előnyeinek és esetleges hátulütőinek firtatása mellett magyarázattal tartozom az olvasóknak a félhónapos szünet miatt. Talán páran még emlékeznek, hogy tavaly nyáron bemutattam a blogon 3 kisfilmemet is, amelyek a legelsők, és egyben legkiforratlanabbak voltak. Idén ez egy kicsit módosul mennyiségileg és minőségileg egyaránt. Jelenleg egy rövidfilmmel készülök, végre egységes történettel és olyan formai megvalósítással, ami igazodni fog a karakterek egymáshoz való viszonyához és belső változásaikhoz. Úgy érzem, ez egy nagy előrelépés lehet saját tapasztalataim építésében is. Most még igen kezdeti stádiumban mozog a projekt, de hamarosan nagy sebességre kapcsolunk.

Természetesen ez sem elég ok arra, hogy keveset írok. Tudjátok, mindenkinek arra van ideje, amire akar szakítani. A bejegyzést ezúttal egy trailerrel zárom le. David Fincher legújabb filmje témájánál fogva szerintem sok embernél váltott ki valamilyen szélsőséges érzést. Azt nem állítom, hogy különösebben várnám a Facebook-filmet, de mindenképp kíváncsi vagyok rá. Az pedig mindennél jobban izgat, hogy az októberben debütáló mű milyen fogadtatásban részesül majd. A film első teaser trailer-e néhány napja jelent meg az interneten.

*Csernák Ákos