Diákfilmszemle - 2.

Mivel a keddi nap után nem volt lehetőségem napi beszámolót írni, így a 2. felvonásban beszámolok az összes többi filmről, a harmadik cikkben pedig minden egyéb következik. De előbb egy kis reklám abszolút kedvencemnek, a C-dúrnak.

Szerda, második nap
Az alkotók nevét nem akarom leírni, mert ebből még bármi kisülhet, bár ha perre kerülne sor, azt hiszem, a teljes Szemle nevében bíró elé állítanám a Drágán add a névjegyed elkövetőit. Egyébként egy 120+95 perces filmről van szó, s ha jól hallottam, a készítők általános ötödikben készítették. Ennél többet nem hinném, hogy kell mondanom.
Egyébként szerdán éleződött ki talán leginkább az én nagy félelmemből, a dialógusokból eredő problémák: a filmekben szereplők javarészt beszédtechnikailag képtelenek voltak hibátlanul beszélni, maximalista pedig legkevésbé én lehetek, de egy félrecsúszott hang borzasztóan kizökkent a filmből. Sért. A szöveg életszagúságára is nagyon figyelni kell, lassan azt hiszem - következő filmterveimet tekintve -, ebben majd én is szerzek némi tapasztalatot. Néhány film kiváló képminőséggel villantott, irigykedésem ilyenkor öltött hatalmas méreteket, azonban sikerült felfigyelnem egy áldokumentarista darabra, amiben minden egyes megszólalót egyazon kameraállásból vettek, s mindannyian a képernyő ugyanazon részét töltötték be. Ez nagyon álmosító, néhány változatosabb állással hatásosan fenn lehet tartani a figyelmet. Megemlítenék még egy elég sok műfajt felölelni próbáló filmet, ami elképesztően jól indult, stílusos és van légköre. Viszont a vége felé hirtelen átugrott egy viccesebb hangvételből melankolikus drámázássá, ez sajnos agyonnyomta az egyébként remek ötletet, és egészen addig jó kivitelezést.

Csütörtök, harmadik nap
Remekül indult! Egy másfél órás dokumentumfilmmel kezdődött a nap, én személy szerint előre viszolyogtam tőle, egyrészt a hossza miatt, másrészt pedig, mert történelmi témát ölel fel. Azonban ez az alkotás (Görög tragédia) kegyetlen jól működött, egyszerűen én, ismétlem, én élveztem a töri ellenére is. A rendezés kifogástalan, magának a filmnek van egy íve, eljut A-ból B-be, mindez prímán levezényelve. Egyszerűen volt íze, világa. Az pedig, hogy egyik-másik riportalannyal száz százalékig azonosulhattunk érzelmileg, feltette az i-re azt a bizonyos pontot.
A továbbiakban ismét remek képi világból, kiváló vágásból és jó hangból építkező filmeket láttunk, egyik-másik a technikai vonalon óriásit villantott, a másik oldalon viszont nem sok minden maradt.
Egy izének pedig új bekezdést kell nyitnom. Egyelőre kiheverhetetlen élményként tekintek rá, címével ellentétben én nem maradom Emlék nélkül. Pláne, mivel épp az én filmjeim előtt vetítették. A készítő nevét nem írom le, ezúton kérem a Diákfilmszemle összes látogatója nevében (és azokéban is, akik nem látták), hogy ne. Hajtogass papírrepülőt, menj ki a játszótérre.. De ne próbálj filmet készíteni. Egyszerűen kifejezhetetlen, szókincsem nem ér fel olyan magasságokba, hogy a megfelelő jelzőt megtaláljam rá, de ígérem, igyekezni fogok. Kedvenc pillanatom volt, mikor az egyik nézőnek épp behoztak egy szelet pizzát, s egyszerre minden tekintet rá irányult, kifejezve a film (rossz szó) iránti mérhetetlen érdeklődést.
Szóval, all-time kedvencem után egy apró technikai bökkenő kíséretében vetítettek minket. Próbáltam a zsűri arcáról leolvasni valamit (főleg, hogy mögöttük ültünk). Hogy mit szóltak mindehhez, arról majd a 3. bejegyzésben bővebben írok.

Péntek, negyedik nap
Eddig is volt pár vicces pillanat. Na de az első filmnél! Dőltünk a röhögéstől a zsűrivel egyetemben, mikor egy papot húsz perces dumán keresztül konferáltak fel, mikor megjelent az említett személy, két alig hallható mondat (mise közbeni tüsszögés/köhögés) után véget ért a jelenet. Ez a fulladásig tartó röhögés sokat emelt a nap színvonalán.
Öt óra felé következett a nap szenzációja, Az olcsó másolat, egy uszodai filozofálgatás döbbenetesen jó hangulattal és eredeti gondolatok közvetítésével, s mondanom sem kell, kifogástalan képminőséggel. Ez volt péntek C-dúrja. És ez még csak fokozódott! Tényleg ez a nap volt a legjobb színvonal terén. A Coming soon az első filmhez hasonlóan könnyfakasztóan vicces volt, csak épp megbújt benne az igényesség is. Maróan ironikus kitekintés a filmháttér műsorokba.

Szombat, ötödik nap
Rögtön az első között megbújt egy vasárnap díjazott alkotás, egy dokumentumfilm Béla báról, aki pár pohár bor után feledhetetlen alakítást nyújtott. Az alakítás nem is jó szó, itt egyszerűen életszerű volt minden, a régi bútorok pedig felidézték azt a kissé dohos, áporodott szagot, egyszóval megvolt a várva várt miliő, benne Almásháza legidősebb lakosával, aki az egyik pillanatban a végletekig nevettet megszólalásaival, egy momentummal később pedig ridegen tér át élete mély pontjaira, hogy szó szerint arcunkra fagyjon a mosoly.
Utána az ismételt mélypont, ismételten átpörgetve: a Drágán add a névjegyed bravúros alkotói új filmmel villantottak. Öt percig bírtuk, majd a zsűri kért egy 32x-es pörgetést a DVD-lejátszóra.
A vetítések lezárásaként láthattuk az általános iskolások filmjeit, mijakedvencszíned-féle riportokkal (egyébként nagyon kedves volt, mínusz 5-10 perccel tényleg jó lett volna). Egy testvérpár két flash-animációja volt az általános iskolás kategória csúcsa, s idő közben felbukkant még egy igazi tornaóra is, elképesztően jó vágással, melyért szintén egy kisiskolás felelt.

Polifilm International
Délelőttönként pedig nézhettük (=nézhettem) a külföldön díjakat bezsebelő kisfilmeket, melyek közül kettőt emelnék ki szívem szerint. Az egyiknek sajnos nem tudom a címét. Lényege, hogy a tengerparton találkozik két magányos szülő, akik annyira megtetszenek egymásnak, hogy gyermekeikről teljesen elfeledkeznek. Az anya gyakorlatilag odébb dobálja a lányát, hogy az elcsituljon, s hallgathassa a férfit. A végén pedig csaknem tragédiába torkollik a nap, majd idegenekként távoznak a partról. A másik, talán még ennél is jobb, Wave címre hallgató mestermű érzéketlenül veti oda a nézőnek, amint a parton pihenő kisfiú édesanyja megfullad a vízben egy másik úszó által. A nő előtte megkért egy arab férfit, hogy vigyázzon a gyerekére. Rasszizmus, politika, erkölcsi kérdések tömkelege húsz percben: a nemzetközi vetítések gyöngyszeme.

Minden másról, illetve az eredményhirdetésről a 3. bejegyzésben.

*Csernák Ákos