The Name Game
A rohadék Arden még alább száll erkölcsileg - bár nem igen van már hova -, amikor Kit elől eltitkolja a földönkívüliek látogatását és titokban kísérleti alanynak veti alá Grace-t. Terve végül balul sül el, a lányt védelmező, megtáltosodott Pepper látszólag kapcsolatban áll a fejlettebb hatalmakkal, így Arden sem tudja felhasítani Grace-t.
A gyengélkedő monszinyor küldetést kap a halál angyalától: Mary Eunice nővért megszállták, s az ő feladata kiűzni belőle a gonoszt. Eunice közben alkalmazásba veszi az elmebeteg Thredson-t, és szétsüti Jude agyát. A volt nővér végleg a megháborodás útjára lép ezzel, elveszíti képességét az emlékezésre vagy a beszédre. A használt zenedoboz beszerzésekor rögtönzött táncjelenet - amit mellesleg az AHS rajongói egytől egyig ünnepelnek - is Jude agyában játszódik le, amint nevekre próbál visszaemlékezni.
A monszinyor hozzálát a sátán kiűzéséhez. Azt hitte, a rózsafüzér majd megoldja. Helyette inkább a következő történik: az ördög megerőszakolja a pápai hatalomra vágyó egyházi méltóságot, s ezt még a világháborús náci bűnös is végignézi. Na, ez az American Horror Story.
Eunice öngyilkosságba hajtja a doktort
Arden-t végleg lesújtja, hogy elveszítette Mary Eunice-t. Ő már a végjáték felé halad: véget vet az erdei kísérleteinek. A szálak elvarrása megkezdődik: a monszinyor és a sátán párharca abban a katartikus pillanatban ér véget, mikor Eunice-ből előtör a tiszta énje, és halálért könyörög, a monszinyor pedig megadja ezt neki. És ez még semmi: Arden is megkapja a náci múltjához illő lezárást, amikor Eunice holttestével tart a krematóriumba. A történetírók 3 résszel a finálé előtt kigyomlálták a történet felét. Hogy ez jó döntés volt-e, az a következőkből kiderül.
Thredson rátalál Grace-re, aki megszüli gyerekét. A kazettát kutató orvos Kit-et kezdi zsarolni: a hanganyagot a családjáért. Az őrült Jude pedig tiszta pillanatában megkéri a Tisztelendő Anyát, hogy szabadítsa ki Lana-t Briarcliff-ből.
Spilt Milk
Hihettem előzőleg, hogy a sok karakter kiírása kiüresíti a történetet, de a vizuális orgazmust nyújtó 11. rész ennek ellenkezőjét bizonyítja. Az epizód, csakúgy mint az 5. rész, remek kritikai visszhangot kapott, köszönhetően Alfonso Gomez-Rejon vizionárus rendezésének. Ahogy Murphy megígérte, idén minden karakter tisztességes lezárást kap, s ennek megfelelően egyre ugrunk előre az időben egészen a jelenig.
Grace az idegenekkel való találkozásáról mesél, majd Kit-et kiengedik Briarcliff-ből, aki ragaszkodik, hogy Grace-t és a babát is vihesse. Visszatérve a házba ott találják Alma-t az ő saját babájával.
A Tisztelendő Anya kijuttatja Lana-t, aki fogadalmat tesz Jude nővér kiszabadítására. Az álruhában menekülő Lana lépcsős jelenetében mutatkozik meg a rendező zsenije: ilyen lélegzetvisszafojtva talán csak Lana első szabadulását vártuk. Lana még aznap agyonlövi a házában Thredson-t, a negatív karakterek irtása ezzel folytatódik.
Lana újra abortuszra adja a fejét, ezúttal orvosi segítséggel, steril körülmények között, ám az utolsó pillanatban visszatáncol: "no more death". Érdekes, hogy az amúgy rendkívül nyomasztó epizód végén Lana szoptatni kezdi csecsemőjét a kórházban (a fordított keresztre is érdemes figyelni!), holott a sarja a jelenben abban a hiszemben van, anyja a kezdetektől elfordult tőle, ezért is találkozik egy prostituálttal (a többiről árulkodjon a cím). A szülés előtt még a hatósággal karöltve megy el Briarcliff-be Jude-ért, a monszinyor azonban közli: a volt nővér felkötötte magát. Ami persze nem igaz, de a méltóság előrelépését veszélyeztető Jude-nak magánzárka kell, hogy járjon.
Ez az epizód leginkább képi megoldásaival és pár meghökkentően gyors csavarral vonulhat be az Asylum történetébe. Hála Gomez-Rejon hozzáértő rendezésének, a negatív fordulat csak az utolsó előtti részben áll be.
Continuum
4 osztott egységben robogunk tovább az időben, de még most sem derül ki, hogy a legelső részben mi harapta le Briarcliff-ben Leo karját. Pedig már közel járunk, és tudvalevő, hogy nem Arden lényei tették.
Kezdésnek a poligám Walker-família életébe pillanthatunk bele, ami rém unalmas és érdektelen. Most ütött vissza az, hogy a Kit-Grace-földönkívüli szálnak az alkotók kevés időt és teret engedtek a sorozatban. Most már késő, a karakterek sem empátiát, sem bármiféle más érzést nem tudnak kiváltani. Alma Grace-be állítja a baltát, ami újfent egybevág Grace elméletével: bármit adsz ki a világba, később visszakapod.
Lana-t sikeres és ünnepelt szerzőként látjuk viszont, aki, mint kiderül, szanaszét erőszakolta saját történetét az eladhatóság kedvéért: barátnőjét lakótárssá degradálta elbeszélésében, fogvatartását pedig kellően felszínezte, hogy a női olvasók vegyék Maniac című könyvét, akár a cukrot. Sajnos itt is megbicsaklik a dramaturgia: a Murphy által sulykolt mottó ("Pray for Lana") és a karakter felé megkívánt szimpátiánk egy perc alatt foszlik szerte, amikor a fényűző életbe kényelmesedő, maníros újságíró hátat fordít fogadalmának, hogy tönkretegye Briarcliff-et. Kit értesíti róla, hogy Jude még él, de látszólag már ez sem hatja meg.
Jude szála az egyetlen, ami erősre sikerült ebben a részben. Ahogy telnek az évek, ő már az őrület alá szállt, és Briarcliff-fel együtt pusztul: az állami kézbe került intézetbe özönlenek a betegek, kontroll nincs, Jude pedig a halál angyalát látja megelevenedni, pedig Frances Conroy ezúttal csak egy domináns beteget alakít. A hetek, hónapok telése fel sem tűnik a megbomlott elméjű nővérnek: ezzel egy sokkoló párbeszédben az intézet igazgatója szembesíti őt.
Közeledünk a véghez, ez a rész pedig aggodalomra ad okot: nem szeretnénk még egy fináléban csalódni, amit a Murder House már demonstrált. Az utolsó részre a készítők fordulatokat és könnyeket ígérnek, a vetítésen részt vett kritikusok ujjongnak. A rendező szerencsére ismét Alfonso Gomez-Rejon, ezért van még okunk reménykedni.
Az Asylum záró, Madness Ends című része itthoni idő szerint hajnali 4-től nézhető élőben.
Grace az idegenekkel való találkozásáról mesél, majd Kit-et kiengedik Briarcliff-ből, aki ragaszkodik, hogy Grace-t és a babát is vihesse. Visszatérve a házba ott találják Alma-t az ő saját babájával.
A Tisztelendő Anya kijuttatja Lana-t, aki fogadalmat tesz Jude nővér kiszabadítására. Az álruhában menekülő Lana lépcsős jelenetében mutatkozik meg a rendező zsenije: ilyen lélegzetvisszafojtva talán csak Lana első szabadulását vártuk. Lana még aznap agyonlövi a házában Thredson-t, a negatív karakterek irtása ezzel folytatódik.
Lana újra abortuszra adja a fejét, ezúttal orvosi segítséggel, steril körülmények között, ám az utolsó pillanatban visszatáncol: "no more death". Érdekes, hogy az amúgy rendkívül nyomasztó epizód végén Lana szoptatni kezdi csecsemőjét a kórházban (a fordított keresztre is érdemes figyelni!), holott a sarja a jelenben abban a hiszemben van, anyja a kezdetektől elfordult tőle, ezért is találkozik egy prostituálttal (a többiről árulkodjon a cím). A szülés előtt még a hatósággal karöltve megy el Briarcliff-be Jude-ért, a monszinyor azonban közli: a volt nővér felkötötte magát. Ami persze nem igaz, de a méltóság előrelépését veszélyeztető Jude-nak magánzárka kell, hogy járjon.
Lana kiszabadul az intézetből/a halottnak hitt Jude magánzárkában
Ez az epizód leginkább képi megoldásaival és pár meghökkentően gyors csavarral vonulhat be az Asylum történetébe. Hála Gomez-Rejon hozzáértő rendezésének, a negatív fordulat csak az utolsó előtti részben áll be.
Continuum
4 osztott egységben robogunk tovább az időben, de még most sem derül ki, hogy a legelső részben mi harapta le Briarcliff-ben Leo karját. Pedig már közel járunk, és tudvalevő, hogy nem Arden lényei tették.
Kezdésnek a poligám Walker-família életébe pillanthatunk bele, ami rém unalmas és érdektelen. Most ütött vissza az, hogy a Kit-Grace-földönkívüli szálnak az alkotók kevés időt és teret engedtek a sorozatban. Most már késő, a karakterek sem empátiát, sem bármiféle más érzést nem tudnak kiváltani. Alma Grace-be állítja a baltát, ami újfent egybevág Grace elméletével: bármit adsz ki a világba, később visszakapod.
Lana-t sikeres és ünnepelt szerzőként látjuk viszont, aki, mint kiderül, szanaszét erőszakolta saját történetét az eladhatóság kedvéért: barátnőjét lakótárssá degradálta elbeszélésében, fogvatartását pedig kellően felszínezte, hogy a női olvasók vegyék Maniac című könyvét, akár a cukrot. Sajnos itt is megbicsaklik a dramaturgia: a Murphy által sulykolt mottó ("Pray for Lana") és a karakter felé megkívánt szimpátiánk egy perc alatt foszlik szerte, amikor a fényűző életbe kényelmesedő, maníros újságíró hátat fordít fogadalmának, hogy tönkretegye Briarcliff-et. Kit értesíti róla, hogy Jude még él, de látszólag már ez sem hatja meg.
Jude szála az egyetlen, ami erősre sikerült ebben a részben. Ahogy telnek az évek, ő már az őrület alá szállt, és Briarcliff-fel együtt pusztul: az állami kézbe került intézetbe özönlenek a betegek, kontroll nincs, Jude pedig a halál angyalát látja megelevenedni, pedig Frances Conroy ezúttal csak egy domináns beteget alakít. A hetek, hónapok telése fel sem tűnik a megbomlott elméjű nővérnek: ezzel egy sokkoló párbeszédben az intézet igazgatója szembesíti őt.
Az eddig életben maradtak sorsa
Közeledünk a véghez, ez a rész pedig aggodalomra ad okot: nem szeretnénk még egy fináléban csalódni, amit a Murder House már demonstrált. Az utolsó részre a készítők fordulatokat és könnyeket ígérnek, a vetítésen részt vett kritikusok ujjongnak. A rendező szerencsére ismét Alfonso Gomez-Rejon, ezért van még okunk reménykedni.
Az Asylum záró, Madness Ends című része itthoni idő szerint hajnali 4-től nézhető élőben.
*Csernák Ákos
No comments:
Post a Comment