A tegnapi nappal végéhez ért az American Horror Story: Coven. Ryan Murphy antológia-jellegű sorozata sokak szerint az eddigi legrosszabb évadán vergődött át. Hogy a készítők előzetes ígéretei mennyire feleltek meg a valóságnak, és hogy hogy alakul a negyedik évad felvezetése, az alábbiakból kiderül.
Jól tudjuk, hogy a Coven-t felfedő vizuális jeleket már az Asylum alcímű második évadban elrejtették az alkotók. A zenegépen olvasható Édith Piaf és az "I Put a Spell on You", a híres táncjelenetben felbukkanó játékbaba, vagy Lana szökés-jelenetének fényképezése mind-mind előrevetítették a Coven boszorkányos-vudu témáját és a minotaurusz szerepét.
Gomez-Rejon kreatív megoldása a minotaurusz elrejtésére az Asylum-ban
Aztán a túlzásairól és cifrázott elszólásairól híres Murphy nekiállt olyan óvatlan kijelentéseket tenni, amik később joggal hergelték fel az AHS csalódott rajongótáborát. Először belengette, hogy az isteni Kathy Bates a Tortúra-beli szerepéhez képest tízszer megátalkodottabb gonoszt alakít majd, majd egy Frankenstein-szerű románcot is túlhype-olt. Ígért egy viccesebb és könnyedebb hangulatot és egy "glamorous" Jessica Lange-t.
A baj csak az, hogy Ryan Murphy képtelen mértéket tartani és mindig túl sokat markol. Hiába újítja meg a szériáját évről évre, ugyanabba a hibahalomba csúszik újra és újra. Ráadásul a Coven-nel egyidejűleg legalább három másik filmprojekten is dolgozott, ami rá is nyomta bélyegét a szezonra. (Ugyanez vezetett annak idején a Kés/alatt csúfos hanyatlásához is.)
Persze nem lehet mindenkinek megfelelni, és tény, hogy akik az Asylum idejében azon nyöszörögtek, hogy túl depresszív és gyomorforgatóan nehéz a hangulata, azok most a lazább, tinibarát Coven-t piszkálják. Pedig az alkotók tényleg kitesznek magukért: az első évad (Murder House) olyan fiaskóval ért véget, ami fanyalgó rajongók hadát uszította a készítők ellen, ezért onnantól fogva minden évad utolsó harmadát csak decemberben készítik el, hogy az októbertől sugárzott sorozat visszajelzéseit figyelembe vehessék.
Amit idén kaptunk, az leginkább abban tér el az Asylum-től, hogy végül nem sikerült rendet teremteni a káoszban. Emlékezzünk csak vissza a második évad túlzsúfolt nyitányára, ami után joggal aggódtunk, hogy a történetírók képtelenek lesznek kezelni a szálakat! A finálé mégis olyan zsenialitással tett pontot minden kis sztori végére, hogy az Asylum azóta is a rajongók többségének kedvence a három évad közül.
Rabszolgakínzóból cseléd: az üzenet átjön, de ez még nem garantál egy jó sztorit
Idén azonban annyi minden siklott félre, amire már egy ütős lezárás sem lehet gyógyír.
Pedig a Coven szerintem kivételesen jól indult: az első 3-4 rész elképesztő tempóban vegyítette az eseményeket, megspékelve egy valóban humorosabb, mégis biztató hangulattal. Majd jött a mélyrepülés: az az 5-6 epizód, amiben semmi, de tényleg semmi nem történt. A karakterek vagy nem fejlődtek, vagy következetlenül csapongtak hol jobbra, hol balra. A feldobott labdák, mint a minotaurusz, a keresztény szomszédok vagy a vérfertőzés kiaknázatlanok maradtak, ezáltal indokolatlanul pusztítva a hangulatot.
Míg a sztori egy helyben toporgott, az alkotók megfeledkeztek olyan kincsekről, mint Kathy Bates, Lily Rabe, vagy Frances Conroy. Dühítő volt nézni, ahogy epizódonként 2-3 percben elintézik őket, míg a mindenek felett álló Jessica Lange a játékidő kétharmadát megkapja, aki valljuk be őszintén: évadról évadra megújulás ide vagy oda, kezd unalmassá válni a szájába adott díjhajhász nagymonológokkal.
Ezek tükrében nem csoda, hogy a karakterek iránt is semlegesek maradtunk. Kyle az AHS történetének legfeleslegesebb alakja, Madame LaLaurie pedig nem attól lett volna tízszer gonoszabb mint Annie Wilkes, amit a Wikipédián bármikor elolvashatunk róla, hanem amit a készítőknek kötelességük lett volna bemutatni.
Angela Bassett az évad megmentője, ő alakítja a vudukirálynő Marie Laveau-t
Sokak szerint a szöget a koporsóba azzal ütötték be, hogy az írók nekiálltak a halott karaktereket csettintésre feltámasztani. A halál viccé vált, míg a Murder House-ban akkora csavart építettek köré a készítők, hogy a fejünk leszakadt.
Mindemellett az sem vált a sorozat javára, hogy a női karakterek túltengése mellett egy markáns férfiszerepet sem láttunk. Hank egy lúzer, Danny Huston pedig a fent soroltakhoz hasonlóan egy maximálisan elpocsékolt színészóriás.
És ha már súlytalanság: bár a sorozat az utolsó harmadára érezhetően beindult, a boszorkányüldözőkkel való leszámolás röhejes lett, holott katartikus csúcsponttá kellett volna avanzsálnia. Míg a boszorkány-vudu háború hasonlóan kiégett, a Supreme kiléte aránytalanul nagy hangsúlyt kapott, pedig úgy igazán továbbra sem érdekelt senkit magán Fiona Goode-on kívül.
Igazából sokkal leszólóbban nyilatkozok a Coven-ről, mint amennyire szerettem, de van egy határ, amikor az elfogultságomon túl kell lépnem. Én imádom az American Horror Story-t, ami idén is számtalan élményt nyújtott (Alfonso Gomez-Rejon rendezéseitől rendre hanyatt estem, Emma Roberts konstans bitch-ezése mindig ütött, az iPad-en pasziánszozó vudukirálynő Angela Bassett pedig mindent vitt). Továbbá elismerem, hogy minden évad homlokegyenest más szellemben készül el, így nem lehetek mindig én a célközönség. Azonban a kiaknázatlan lehetőségek végtelenül dühítenek, Murphy hanyagsága pedig jobban irritál mint eddig valaha.
Az agresszív promóciós hadjárat, a túlhype-olás és a tumblr-ön szállóigévé váló dialógusok helyett a negyedik évadot másfelé kéne súlyozni. Ehhez szükség lesz egy nagyon erős folyású, igenis sötét, brutális és horrorisztikus történetre halottakat feltámasztó hókuszpókusz nélkül; rejtélyekre és titkokra; egy mellékszerepbe rendelt Jessica Lange-re; valamint sokkal erősebb férfi jelenlétre. Hogy az alkotógárda ezúttal milyen ígéretekkel vezeti fel az új szériát, az továbbra is a híreket rendszerező bejegyzésemben lesz követhető.
*Csernák Ákos
