"Az út DVD-je polcom ékessége lesz!"

Pár bejegyzéssel korábban azért sírtam, mert sok értékes filmet nem hoznak be hazánkba a vászonra vagy polcainkra. Épp ezért estem hanyatt, mikor hivatalossá vált Az út megjelenési dátuma (szeptember 16.). Az arcom azonban csak akkor súrolta végig a padlót, mikor nagy hévvel rákattintottam a DVDExtra oldalára, hogy ezzel az ocsmánysággal szembesüljek:

Azt még nem tudom, hogy a kedves olvasóim képesek-e ennyire köpedék szlogen miatt nem megvásárolni egy-egy kiadványt, de azt hiszem, hogy én ezt a DVD-t így képtelen leszek megvenni. Az így alatt az elkeserítő képarányt (1.78:1) is értem.

Kérdés 1: Az igen tisztelt ötletgazda álartisták kitűzött célja ezrekért olyat kínálni, ami számodra művészi szempontból felbecsülhetetlen volna, ám mindezt mégsem élvezheted felhőtlenül az ő wannabe-kreatív komplexusuk miatt?

Kérdés 2: Te mondtál már le DVD/BD-kiadványról ocsmány borító, röhejes szlogen vagy még annál is kiábrándítóbb képarány miatt?
Megjegyzés: A borító alkotói közül volt akárki, aki megnézte a filmet, vagy csak azért írták a gerincre a "thriller" szót, mert elhitték, hogy lesz, aki emiatt szemet huny a szemétre való szlogen felett?

*Csernák Ákos

Megtalálták a tetovált amerikai lányt

A tetovált lány amcsi remake-jét az általam nem túlságosan kedvelt David Fincher rendezi, a főszerepet pedig az általam.... aligha értékelt Rooney Mara alakítja.

Ez a túl keveset mondó név olyan filmes alakok elől orozta el a főszerepet, mint Léa Seydoux, Ellen Page és Mia Wasikowska.

A leszakadt arcom visszahelyezendő, feltettem magamnak a kérdést: miért? Mert Fincher Facebook-filmjében, a The Social Networkben is szerepel, és a rendezőt lenyűgözte a hölgyemény (játéka)? Ez esetben valószínűleg egy nagy félresiklás volt az, amit a Rémálom az Elm utcában című idézőjeles horrorban színvonal címkével ellátva produkált. Épp csak visszakerestem a filmről(?) írt bejegyzésem, hogy felelevenítsem, ki a franc is ez a Ronney (ez már eleve rossz ómen). Ahogy a bejegyzés végére értem, rájöttem, hogy gyakorlatilag meg sem említettem őt. Akkor úgy voltam vele, minek pazaroljam rá az értékes sorokat. Most sem érzek másképp. Szóval ő volt Freddy Krueger nagy ellensége, és volt képe annyira fakón, érzéstelenül és nívótlanul lődörögnie a kamera előtt, hogy a mozi legáttetszőbb alakjává vált, összességében pedig egy kisugárzásától már születésétől kezdve megfosztott, bociszemével tehetségtelensége setét mélységeiért elnézést kérő, vacak kis Zs-kategóriának tűnt. 

Mivel azóta ennek ellenkezőjét még nem bizonyította, ezért továbbra is fenntartom, hogy ez a nő csak papíron színésznő. Ha a The Social Networkkel rácáfol minderre, akkor majd visszatérek ehhez a bejegyzéshez, hogy megkövessem magam (őt mindez nyilván mélységesen meg fogja hatni). Addig meg szimplán hevesen pislogok azon, hogy az új Lisbeth Salander:
Ellen Page Rooney Mara.

Noomi Rapace az eredeti, svéd A tetovált lányban

*Csernák Ákos

Jön a Salt ügynök második része!

A FilmoFilia információi szerint a forgatókönyvíró Kurt Wimmer, a rendező Phillip Noyce, illetve az A-listás Angelina Jolie egyaránt szívesen készítenének folytatást az alig négy héttel ezelőtt debütált krimi-thrillerhez.

A bevételi adatokat nézve úgy látom, a mozi elég visszafogottan muzsikál (bár nyereségessége már borítékolható), de a hírek alapján az alkotók látnak benne potenciált.

Velük ellentétben én még magát a filmet sem láttam, de mit is tehetnék, ha nem akarok szinkronnal végigszenvedni egy Angelina Jolie-filmet? Helyette inkább fanyalgok, és megnézem a kiválóan összerakott előzetest újra. Meg újra.

*Csernák Ákos

Burlesque trailer!

Ehhez nincs is mit hozzászólni. Engem abszolút hidegen hagy Christina Aguilera és a zenéje. Tökéletes ellentétben ezzel a filmmel. Nem elég, hogy a stáblistára ránézve már leszakad a pofád, de azok után, amilyen trailert összeraktak a mozihoz, legszívesebben már most rohannék a jegyekért.

Bővebben az ugrást követően.

Sofia Coppola: Somewhere

Néhány napja jelent meg Sofia Coppola új filmjének első előzetese és posztere a weben. Első nekifutásra talán egyik sem mond túl sokat, de a trailernek olyan hangulata van, amit leginkább talán Coppola 7 évvel ezelőtti filmjéhez, az Elveszett jelentéshez tudnék fogni.


A film története egy olyan színészről szól, akinek életében felbukkan 11 éves lánya. Ezután nem valószínű, hogy az eredetiség mint fogalom jutna eszünkbe, de az Elveszett jelentés is gyakorlatilag két olyan emberről szól, akik szerelembe(?) esnek egymással, de nem lehetnek egymáséi, Coppola mégis képes volt giccsbe hajlás nélkül végigvinni történetét, épp ezért én a Somewhere-t sem féltem.
Az Amerikában december 22-én debütáló film szereplőgárdája olyan nagy nevekből állt össze, mint Stephen Dorff, kinek nevét Az elítélt című filmje után azért jegyezzük. Hasonlóan jelentős a kislány szerepét játszó Elle Fanning, akitől nemhogy rossz alakítást nem láttam, de még gyenge filmben sem igen szerepelt. Fanningot én egy szinten kezelem Saoirse Ronan-el, és remélem, emlékezetes karriert futnak majd be. Az előzetesben szerencsére csak egy pillanat erejéig tűnik fel Michelle Monaghan, akinek létjogosultságát a filmvilágban a mai napig nem értem, de talán ezúttal meggyőz. Mindezt tetőzi Benicio Del Toro, akit nem kell bemutatnom.
Nagy kár, hogy Coppola rendezései közül nem láttam az Öngyilkos szüzeket és a Marie Antoinette-et, de decemberig lesz idő pótolni. Bízom abban, hogy az Elveszett jelentéshez hasonló hamisítatlan hangulat ezt a filmet is bekebelezi, onnantól kezdve pedig már nem számít, hogy ehhez fogható történetet hányszor látott az ember. Az első előzetes alapján úgy gondolom, lesz miért várni a decembert.

*Csernák Ákos

Filmlista nyárra

Pár héttel korábban összeszedtem a nyár amerikai és hazai filmpremierjeit, ezúttal pedig a szubjektivitás útjára térve leírom, hogy én mely premiereket várom epedezve. A kommentekben Ti lesztek soron!

A lista átböngészése előtt azt hittem, nehéz lesz tíznél kevesebb címet összeírnom, de mint kiderült, már az ötödikkel is bajban voltam. Hiába, ha nem érdekel M. Night Shyamalan anime-adaptációja (Az utolsó léghajlító), és Nicolas Cage új CGI-hülyéskedéseit is nagy adag előítélettel kezelem (a Varázslótanonchoz ugyanis tényleg képtelen vagyok pozitívan hozzáállni), akkor bizony nem marad nagy választék. Az amerikai nyár valahogy többet ígér a Hibriddel, a The Expendables gigantikus szereplőgárdájával és a Scott Pilgrim képregény-adaptációval. Ezek a címek azonban egyelőre nem szerepelnek a hazai nyár premiercímei között. De így legalább bízhatunk abban, hogy a kevesebb film is nyújt majd elég élményt.

Toy Story 3
Erre számítok például a Toy Story harmadik része esetében. Már az imát érdemel, hogy 11 év után a PIXAR felélesztette a sorozatot, aminek első felvonása igazi úttörő, a második rész pedig még elődjét is túlszárnyalta. Jó dolog, hogy a régi karakterek mellett millió újat ismerhetünk majd meg, és a szinkronszínészek visszatérte is több mint remek. Bár a Toy Story esetében kivételesen ragaszkodom a magyar szinkronhoz, és június 17-én szerencsére így üdvözölhetjük Woody-ékat a vásznakon. A történet szerint az egyetemre készülő Andy egy óvodának adományozza régi játékait. A Toy Story nem az a sorozat, amitől nagy csavarokat várok, de akárhányszor téved be a Woody és Buzz korábbi kalandja DVD-lejátszómba, mindig sikerül visszatérnem a gyermekkor közelébe, ezért nagyon remélem, hogy a PIXAR ezúttal nem hagy cserben (ellentétben tavalyi meséjükkel - Fel!)




Eredet
Talán nem meglepő, hogy sokakkal egyetemben az én listámra is felkerült Christopher Nolan filmje. Bár a Batman-univerzumot sosem szerettem, ahogy Nolan A sötét lovagjától estem össze, de az az elképesztő igényesség és tartalom, amivel Nolan feltöltötte s ezzel megfosztotta popcorn-mozi címétől tavaly előtti produkcióját, az valami káprázatos. Számomra még többet jelent Nolan Memento című filmje, ami után szinte biztos vagyok benne, hogy nem fog eltévedni és letévedni az értelem útjáról az Eredet esetében sem. Az Inception-höz tudomásom szerint három előzetes készült, én ebből egyedül a másodikat szeretem és nézem meg naponta, ezért a linken is ezt láthatjátok. Pár hete kikerült a netre a harmadik előzetes is, ami elég sok mindenről lerántja a leplet, azt egyszer félve megnéztem, de a továbbiakban nem vagyok kíváncsi semmi árulkodó jelre a filmmel kapcsolatban: azt akarom, hogy Nolan újra bevezessen világába, s ha kell, megvezessen, végül elvezessen a pillanathoz, amitől megkapom az év filmélményét. Tudom, elvárásaim nem kicsik, de mostanában mindig jól el tudott kerülni az igazi nagybetűs Katarzis, és ha van filmes személy, akinek erejében bízom, az Nolan. Hazai premier: július 22.




Salt ügynök
A Tom Cruise-al indult projekt valami hálás folyamatnak köszönhetően főszereplőt váltott, Edwin Salt pedig Evelyn Salttá alakult. Cruise eme film helyett inkább Cameron Diazzal bohóckodik egyet Kéjjel-nappal című moziban. Szerencsére így Angelina Jolie-t csodálhatjuk a menekülő ügynök szerepében. A történetben Salt ügynököt egy kihallgatás során orosz kémnek nevezik, innentől kezdve pedig felborul minden. Férje eltűnik, munkatársai által válik üldözötté, és(nyilvánvalóan) még az amerikai elnök élete is veszélyben van. A filmmel kapcsolatban egyedül az alább is látható előzetes fogott meg, de az nagyon. A lenti 2 perc már mutatja, hogy a Salt igazi nyári limonádénak készül, komolyabb cél nélkül szórakoztat majd akciójelenetek sorában. Bízom benne, hogy nem nyúlok mellé azzal, hogy ennyire várok egy vérbeli popcornfilmet, aminek még a csavarját is lelövik az előzetesben. Jó lenne, ha ezúttal olyan ész nélküli látványfilmet látunk, ami miatt nem kell minden pillanata után a szánkat húznunk. Premier: augusztus 12.




Ragadozók
Szerintem alapvető dolog, hogy magyar rendező nagy hollywoodi stúdiófilmjére beül a magyar néző. Nyilván nem bármi áron, de Antal Nimród egyrészt már bizonyított a Kontrollal, az pedig, hogy Robert Rodriguez is bízik benne, talán jelzi, hogy nincs okunk szkeptikusnak lenni. Bár a Ragadozó-sorozatot még nem láttam, augusztus 19-ig van idő pótolni. Az Eredethez hasonlóan a Ragadozókba sem "ártottam bele magam" mélyebben, mert számítok Antal Nimródra, és arra, hogy rákészülés nélkül is élvezhető és bekebelező filmet látok majd. Az elég izmos szereplőgárda, a Pados Gyula teremtette képi világ, és John Debney (Sin City, Soraya M. megkövezése) filmzenéje után csak bizakodóan tudok hozzáállni a filmhez. Premier augusztus 19-én.




Lehet, hogy én tekintek túl szigorúan erre a nyárra, de ezen a négy filmen kívül talán minden más premiert tudnék hanyagolni. Abszolút nem hiányzik egy Alkonyat három, vagy a Shrek állítólagos utolsó része, ami a harmadik, izzadtságszagú felvonás után feleslegesebbnek tűnik, mint a Kutyák és macskák 2.

*Csernák Ákos

2010 nyár (II.)

Az előző bejegyzésben elsősorban az amerikai filmpremiereket vettem górcső alá, most következzék a hazai felhozatal az év májustól augusztusig terjedő időszakában.

Május jól kezdődik az Alkonyat-fanatikusok számára, hisz rajongásuk fő oka, Robert Pattinson az Emlékezz rám című filmmel villant, ami a tengerentúlon bőven a várt alatt teljesített, de a magyar tinilányok révén biztosan nyereségessé válik az üzlet. :) Ennél sokkal jelentősebb Az út című posztapokaliptikus dráma premierje, ami odaát óriásit bukott, a díjkiosztók pedig gyakorlatilag mellőzték. Kérdem én, hogy miért, mert ez a film mindent megérdemel, csak ehhez hasonló hánytatott sorsot nem. Az, hogy egyedül az Örökmozgó moziban mutatják be, előrevetíti hazai fényes karrierjét, ezért nem is értem, miért nem jön inkább egyenesen DVD-re. A Viggo Mortensen főszereplésével készült filmről itt írtam röviden. A magyar felhozatalt Sas Tamás Szélcsendje képviseli, amit mindenhol szétszedtek, ahol csak olvastam róla, bár azon nem kell meglepődni, hogy a "9 és fél randi és a Szinglik éjszakája rendezőjének új filmje" mindenkit taszít. A hónap közepétől rajtolnak a kasszasikernek szánt produkciók, így többek között a Robin Hood május 13-tól, míg a Perzsia hercege 20-tól. Május utolsó hete a nőknek kedvez: érkezik a Szex és New York második része, és a Streetdance 3D, valamint másodjára mutatkozik be Nanny McPhee.

Ridley Scott már most tervezi a Robin Hood további részeit

Júniust Rémálom az Elm utcában nyitja, amit a kritikusok élve temetnek, de a pénztáraknál egyelőre szép pénzeket hagy. Az igénytelenség új formájaként mutatkozik be Miley Cyrus főszereplésével Az utolsó dal, amit kivételesen nem csak a kritikusok, de a nézők is utálnak. Sajnálatos, hogy ilyen rohamosan esik a színvonal a Nicholas Sparks könyveiből rendezett filmek esetében, hisz a 2004-ben készült Szerelmünk lapjai zsenialitásához képest az Éjjel a parton giccsessége és a Kedves John! széteső jellege után Az utolsó dalt már valósággal földbe döngölik odaát. Ezzel a "mely filmre nem vagyunk kíváncsiak"-lista egy előkelő helye került lefoglalásra. Június második felében debütál a siralmas magyar címet kapó, ennek ellenére nagyon is sokat ígérő Ha/Ver. A vele egy héten bemutatásra kerülő Toy Story 3 természetesen 3D-ben meséli tovább Woody és Buzz Lightyear kalandjait. Június végén jön az Alkonyat - Napfogyatkozás, ami remélhetőleg sokkal kevesebb hisztit vált majd ki, mint a sorozat legelső része, mert igazán kellemes volna, ha a filmes portálok nem egész nyáron az új vámpítörténet övezte őrjöngéssel volnának tele.

11 évvel a 2. rész után kerül mozikba a legújabb Toy Story

Július 8-án mutatják be a Shrek a vége, fuss el véle című mesét, aminél nagyobb érdektelenséget idén nem sok film váltott ki belőlem. Az egyre erőltetettebb sorozatról úgy hírlik, a negyedik résszel véget ér, de ez vagy csak átverés, vagy a gyártók is érzékelik, hogy nagyon elég volt már a zöld ogréből. A hónap közepén érkezik a Szellemíró, Roman Polanski új filmje, ami úgy gondolom, kellő visszhangot kap majd a Polanski ügyeivel folyamatosan foglalkozó bulvárok által. Július 29-én nyit Az utolsó léghajlító, amitől én előre rettegek, de tévedjenek megérzéseim!

Pierce Brosnan és Ewan McGregor a Szellemíró c. misztikus thrillerben

Júliusra egyelőre ennyi, augusztusra pedig egyetlen premier sincs még kitűzve. Remélem, hogy hamarosan jobbnál jobb címekkel telik meg ez a két hónap, mert a hazai felhozatal az amerikaihoz viszonyítva egyelőre eléggé semmilyen.

*Csernák Ákos

2010 nyár (I.)

A negyedéves filmes összefoglaló második feléhez érve (első itt olvasható) ezúttal a májustól augusztusig terjedő filmpremiereket foglalom össze - továbbra is a teljesség igénye nélkül.

Külföld
Miután a nyár a kasszarobbantó filmek időszaka, mindig rohamosan nő a popcorn-mozik premierjeinek aránya, de az idei nyáron lehet, hogy több film szakad a nyakunkba, mint kellene.
A blockbuster-időszakot a Vasember 2. része nyitotta meg idehaza ezen a héten. Az Amerikában május 7-től látható képregény-feldolgozásról eddig meglehetősen vegyes kritikák érkeztek, sokan túlzsúfolt cselekményre és a sok szálat összetartani nem tudó rendezésre panaszkodtak. Scarlett Johansson miatt nálam mégis kötelező lesz! Május második hetén debütál a Robin Hood, aminek már most a folytatását tervezik, de a bőrlehúzás fogalmát újraértelmezendő, érkezik a Shrek 4, ami mellett egyelőre öt ásítás közepette tudok elmenni; jön a Szex és New York 2, aminek gány poszterei és egyéb médiaanyagai tökéletesen előrejelzik igényessége szintjét; és végre jön a Perzsa hercege - Az idő homokja, aminek előzetese alapján hátborzongató látványvilágra számíthatunk, de a PG-13-as besorolás elszomorító (ez idehaza a 12-es korhatárnak felel meg). A kommersz filmek tömkelegéből azonnal kiugrik a visszafogottabb, több szálon futó családi drámának ígérkező Mother and Child Naomi Watts főszereplésével.

Jake Gyllenhaal és Gemma Arterton a Perzsa hercegében

Júniust egy érdekesnek ígérkező sci-fi/horror váltja: a Splice című film két tudósról szól, akik állati és emberi DNS-láncok kombinálásával új fajt hoznak létre. A Gyilkosok című akármiről elég tudni annyit, hogy Katherine Heigl és Ashton Kutcher játsszák a főszerepeket, a rendező pedig többek között az Anyád napja című borzalom elkészítésével büszkélkedhet, s máris világossá válik, melyik filmre nem leszünk kíváncsiak. A hónap további premierjei az A-csapat, amit én némi fenntartással, de azért várok, aztán újabb képregény-adaptációként érkezik a Jonah Hex a remek Josh Brolinnal és Megan Fox-szal, mint díszítőelem(sem), de a hónap egyik legígéretesebb darabja kétségkívül a Toy Story 3, ami az előzetesek alapján hű marad előzményeihez. Nem-kommersz vonalon jön Tilda Swinton, mint filmes jelenség kíséretében a '30-as évek Olaszországában játszódó I Am Love.

Tilda Swinton megigéző tekintete az I Am Love-ban

Júliusban érkezik az új Alkonyat-film és M. Night Shyamalan sokadik visszatérési kísérlete, Az utolsó léghajlító. Ja, Nicolas Cage is megpróbál visszatérni a csúcsra, ezúttal A varázsló tanonca című filmben, aminek trailerét elnézve úgy érzem, nem ez lesz az a bizonyos sorsdöntő darab Cage filmográfiájában, de persze jobb bizakodni. A hónap végén érkezik a Kutyák és macskák 2. Most, hogy egy kupacba gyűjtöttem a nem katarzis-esélyes filmélményeket, jöjjön a lényeg! Július 9-én lesz a premierje Antal Nimród új amerikai filmjének, a Predators-nak. Mint magyar, úgy gondolom, ezt kötelező lesz megtekinteni. A hónap közepére nagy harc várható a bevételi listák éléért: egyszerre debütál az Eredet című film, amire nyilván még azok is kíváncsiak, akik nem vonzódnak a Batman világához, hisz Christopher Nolan új filmjének előzetesét elnézve agytekervényeket csavargató, összetett, ráadásul elképesztő látványvilágú filmre számíthatunk a zseniális Leonardo DiCaprio és Marion Cotillard főszereplésével. A ring másik oldalán veszi fel a kesztyűt Angelina Jolie a Salt című akció-krimiben, ami eredetileg Tom Cruise-t főszerepeltette volna. A fantasztikus előzetes alapján én egy már jól ismert alaptörténetű filmre számítok, ami reményeim szerint bőven túlhaladja majd az átlagos szintet.

Eredet

Augusztusban érkezik a Step Up 3D, ami bizonyosan nagy dobbanás lesz, hisz a második részt is zabálta a nép, pedig az tényleg minden színvonalat alulmúlt. Az Eat, Pray, Love című regényadaptációt impozáns szereplőgárdája (Julia Roberts és Javier Bardem mint főszereplők, Viola Davis és James Franco mint mellékszereplők) mellett a rendező személye miatt emelném ki, aki nem más, mint Ryan Murphy, a Kés/alatt alkotója. A rendező korábbi projektjei között szerepelt az azóta meghiúsult Need című dráma, jelenleg pedig a Glee című sorozat felett atyáskodik. A filmet már most az idei év Julie & Julia-jaként aposztrofálják, ami nem is hangzik rosszul! A hónap legtökösebb filmje lehet a The Expendables című akciófilm, melyet Sylvester Stallone rendez, a színészgárda pedig Mickey Rourke-tól kezdve Dolph Lundgrenig temérdek jelentős akciósztárt vonultat fel. Nem kevésbé fontos szempont továbbá, hogy ez a tavaly decemberben elhunyt Brittany Murphy utolsó filmje is egyben. Debütál még a Nanny McPhee második része, amitől csak azért nem irtózom előre, mert az első rész is remekül összerakott, kedves, szerethető és emlékezetes film volt, Emma Thompson nüansznyi megnyilvánulásait pedig ebben a részben is remélhetőleg viszontláthatjuk. A Piranha 3D előzetese nemrég került ki az internetre, azt elnézve előbb nevetünk majd, minthogy megrettennénk, de legalább vidáman zárul a nyár.

The Expendables poszter

Holnap felkerül a nyár hazai premierjeinek összefoglalója is.
*Csernák Ákos

Csáó, Gwyneth!

Rengeteg alkalommal foglalkoztam már a blogban a The Danish Girl című filmmel, melynek kálváriája új ponthoz érkezett.
A hánytatott sorsú filmet sok rendezőváltást követően kapta meg néhány hónappal ezelőtt a Kedves John! című filmet jegyző Lasse Hallström.
Az alapfelállás alapján Nicole Kidman és Charlize Theron alakították volna a főszerepeket, de Theron visszalépése után óriási problémák merültek fel többek között azért, mert Gwyneth Paltrow-t választották helyettesítőnek.
Egyes cikkek szerint a családjával szeretne több időt tölteni, mások szerint Kidman bunkón viselkedett vele, de a lényeg, hogy kilépett a produkcióból, ami csakis jó előjel lehet bármilyen filmre tekintve.

Új színészt még nem választottak, de Nicole Kidman karrierje alatt nagyon rezeg a léc, (utóbbi időkben számos szerepet bukott el így vagy úgy) úgyhogy jó volna, ha végre egy igazán nagyon jó film kötődne a nevéhez, amire valljuk be, évek óta nem volt példa. Szerintem az alapanyag tökéletes, bár nem tudom, hogy ennyi felesleges változtatást követően mit hozhatnak ki a készítők a tervek szerint 2012-ben bemutatandó produkcióból.

Oscar-jelölések 2010

Előre tudhattuk, hogy ha egy Anne Hathaway nyeríti be az Akadémia idei nominációit, abból semmi jó nem fog kisülni. Megnyugtató nézni a fórumokon, hogy még az Avatar rajongói is röhögnek a legjobb film jelölésért, és hogy a Fel! az érdemtelen jelölések dacára inkább egy nagy Le!

Továbbá az is bebizonyosodott, hogy felesleges volt 10-re bővíteni a legjobb film kategória nominációinak számát. Így még épp befért az Avatar és a Fel! abszolút felesleges, sőt, érthetetlen jelölése mellett egy Precious és a The Blind Side. Akkor lett volna értelme a kiszélesített kampánynak, ha fél percnél tovább tartana átgondolnunk, hogy ki viszi el a díjat. Az ugyanis szinte biztos, hogy az Avatar és A bombaszakértő között dől el a végső harc, az pedig részletkérdés, hogy milyen hevességgel ugatjuk a tévének március hetedik éjjelén a "bunda" kifejezést és durvább változatait (mert, hogy nem fogják a díjat egy nő által rendezett háborús drámának adni, abban egészen biztos vagyok - a jóban reménykedni pedig ezentúl felesleges).
A legjobb színész díját tekintve eléggé valószínű, hogy a tavalyi Mickey Rourke az idei Jeff Bridges, a férfi mellékszereplők díját pedig akár most is kioszthatták volna, ásítás mellett olvassák majd fel Christoph Waltz - félreértés ne essék, nagyon is megérdemelt! - Oscar-díját.
Adrenalin-szint emelkedésről véleményem szerint a női főszereplő díj kiosztásakor kerülhet sor. Sandra Bullock kétségkívül karrierje csúcsán és egyik mélypontján áll (idén Arany Glóbusz, Arany Málna és Oscar-jelölést is magáénak tudhat), és időszerű volna sokéves pályafutására felhelyezni a koronát. Meryl Streep neve akkor volna meglepő, ha nem olvashattuk volna a listán, így viszont erős ellenfele lesz Bullocknak: a filmtörténeti fogalom idén Julia Child szerepében alakított a tökéleteshez közelit, még mindig arcszaggató módon. A mellékszereplők közül több mint valószínű, hogy Mo'Nique alakítását díjazzák, így Penélope Cruz is hiába próbálta hitelességgel feltölteni betétdalát a Kilencben. S ha már filmzene, megdöbbentő, hogy az Ahol a vadak várnak nem kapott jelölést (hiszen egyértelműen díjat kellene kapnia), de talán ennyi ostobaság után beérhetjük egy legyintéssel. Hogy az Akadémia megfeleljen a minden rosszban van valami jó című sablonnak, a legjobb eredeti dal kategóriában Marion Cotillard Take it All című számát is jelölték (a Golden Globe óta a szavazók sikeresen estek át egy hallásvizsgálaton).
Annak szintén örülnénk, ha idén megkapná az első nő az Akadémia díját, hogy ne csak James Cameron válthassa meg a világot, bár az Avatar nevetségesen sok, 9 jelölése nem ad túl sok okot a bizakodásra. Hogy hol kezdődik a lealjasodás, talán a forgatókönyv témakörében kifejthetnénk bővebben: a Fel! szkriptjének jelölése felér annyi spekulációval, hogy április elsejét átkereszteljük március hetedikére. Mindezek után abban már nem is reménykedhetünk, hogy ne a Fel! legyen az év animációja, amely kijelentés szintén a viccközeli értékkel kacérkodik.

Az idei gála műsorvezetői az Egyszerűen bonyolult nevettetői

Idén röhöghetünk sokat Steve Martin és Alec Baldwin poénos műsorvezetésén, örülhetünk a temérdek, vörös szőnyegen felvonuló csillagnak, és szívből kacaghatunk, amikor az RTL Klub amatőr fordítója, Ábel Anita azt nyilatkozza, hogy Kate Winsleten cipő és ruha is van. Igen, ennek örülhetünk. A többiről pedig élőben twittelek március 7-én éjjel. Nem sok reménykedéssel. Mert az Akadémia -Anne Hathaway látványán kívül- a mai napon elég élesen a fejünkhöz vágta, hogy optimistának lenni nincs sok okunk.

A jelöltek teljes listája itt olvasható.

*Csernák Ákos

Arany Málna-jelölések 2010

A szokásokhoz híven egy nappal az Oscar-jelölések bejelentése előtt megérkeztek a Razzies jelöltjei: a leg-ek ezúttal az év lebőgéseit fedik fel olyan nevekkel, mint John Travolta vagy Megan Fox. Meglehetősen furcsa felállást eredményez, hogy Sandra Bullock idén két Golden Globe-jelöléssel és egy Arany Málna-jelöléssel is felvértezte magát a díjkiosztókra. Eddie Murphy-n akkor lepődnénk meg, ha épp nem jelölték volna, az azonban különös, hogy Nicolas Cage-t idén nem büntették. Büszkeséggel tölt el, hogy a legrosszabb film-jelölést begyűjtött produkciók közül csak kettő mozihoz volt szerencsém, s valahogy nem tölt el különösebb szomorúsággal, hogy nem tudom értékelni a jelöléseket.

Íme a főbb kategóriák jelöltjei:

Legrosszabb film
All About Steve
G. I. Joe - A kobra árnyéka (kritikám itt!)
Az elveszettek földje
Vén csontok
Transformers - A bukottak bosszúja

Legrosszabb színész
Mindhárom Jonas Brothers-testvér
Will Ferrell
Steve Martin
Eddie Murphy
John Travolta

Legrosszabb színésznő
Beyonce
Sandra Bullock
Mylie Cyrus
Megan Fox
Sarah Jessica Parker

Erre a linkre kattintva nem csak arról bizonyosodhatnak meg az olvasók, hogy a Twilight mennyire megérdemelte összes jelölését, de évtizedes listát is összeállítottak a Razzies szervezői: az elmúlt tíz év legrosszabbjai között Eddie Murphy, John Travolta, Madonna és Paris Hilton.

*Csernák Ákos

15. Critic's Choice Awards

A január 15-én megrendezésre került díjátadó gála tökéletesen észhez téríti és visszarántja a valóságba azokat az embereket, akik újra és újra elhiszik, hogy egyszer végre azon alkotások kapják majd az elismerést, amely megérdemli, melyek valóban megérdemlik.
Bár meg kell hagyni, a Critic's Choice Awards még csak finoman, egy-egy meghökkentő eredménnyel indikálta, hogy mire számíthatunk az Oscar-díjátadón, hisz néhány elkeserítő díjon kívül viszonylag "igazságos" végeredmény született, ha használhatjuk ezt a képlékeny szót ilyen helyzetekben.

Meryl Streep-et Julia Child pazar megformálásáért díjazták

A legjobb film díját A bombák földjén című háborús film nyerte el - szerintem teljes joggal. Igazán remek hír, hogy a film rendezőnője, Kathryn Bigelow is díjat kapott, kenterbe verve James Cameront vagy Quentin Tarantino-t. A legjobb színész ezúttal Jeff Bridges lett, míg a nőknek osztozkodniuk kellett: Meryl Streep és Sandra Bullock egyaránt az est nyertesei. Kiábrándító, hogy a legjobb akciófilm díját az Avatar kapta meg a District 9 vagy a Becstelen brigantyk helyett, de a legviccesebb az, hogy a legjobb filmzene díjával a Fel! zeneszerzőjét tüntették ki, és maga a legjobb animációs film is a Fel! lett olyan csodálatos művek helyett, mint a Coraline és a titkos ajtó.

A teljes lista a jelöltekkel együtt itt olvasható.

*Csernák Ákos

Golden Globe-díjátadó 2010. január 17.

Állandó, sokszor már számomra is frusztráló pontozás és listázás-mániámat a díjszezon közeledtével mindig öröm kiélni; így teszek a lent látható képen is. A vasárnap átadásra kerülő Arany Glóbusz-díjak, mint az "Oscar előszobája" nem csak azt vetíti előre, hogy a legújabb Cormac McCarthy-adaptáció, a The Road nem fut majd be a Nem vénnek való vidékhez fogható köröket, de az Avatar és a Kilenc feltűnően eltúlzott jelölésáradata arra enged következtetni, hogy a díjkiosztók mottója az idén is: az érdek megvétele és megnyerése.
Legrosszabb álmaimban legyen az Avatar a legjobb drámai film olyan nagyszerű alkotások, mint a Becstelen brigantyk vagy az Egek ura mellett, de attól tartok, az érdekek azt diktálják, hogy az Avatart kiáltsák ki az év drámájának, ami önmagában egy vicces mondat, de hogy minden rosszban meglássuk a jót is, az Avatar lehetséges díja azt is jelentheti, hogy a Golden Globe után az Oscart már nem kapja meg.

Marion Cotillard a Kilenc című musical-ben

A kép bal oldalán láthatók a saját tippjeim, illetve reményeim. A Nine-al kapcsolatos elfogultságomon túl a fent látható rövid videóval szemléltetném, hogy miért örülnék, ha Marion Cotillard kapná a legjobb színésznő díját. A legjobb forgatókönyv díjára egyértelműen a District 9 című sci-fi-drámát tartom esélyesnek, mely azon kevés tavalyi filmek egyike, mely mert az árral szemben menni. A legjobb animációs filmmel kapcsolatban borítékolható, hogy a Fel! győz, hogy miért is, azt nem értem, elég megnézni a Coraline lenyűgöző látványvilágát és magát a filmet is, melynek zseniális hangulatából akár a PIXAR csapata is tanulhatna. Két dologban lehetünk egészen biztosak: a legjobb mellékszereplő Christoph Waltz lesz, a legjobb idegen nyelvű film díját pedig minden bizonnyal A fehér szalag nyeri el. A legjobb filmzene kategóriában a zseniális A Single Man és a még remekebb Ahol a vadak várnak csatája várható; előbbi rendkívül érzelmes stílusú, magasztos zenei élmény, míg utóbbi az év egyik legeredetibb szerzeménye.

Akárhogy is, elég ritkán fordul elő, hogy a nézői remények és tippek találkoznak a nyilván sokkal objektívebb és szakavatott szavazóbrigádéival, így akár le is mondhatunk arról, hogy az isteni Quentin Tarantino-t másodjára is (s még mindig nem elégszer) elismerjék a Ponyvaregény után.

*Csernák Ákos

Golden Globe 2010: legjobb eredeti filmdal

A január 17-én esedékes Arany Glóbusz-díjátadóval kapcsolatban már bőszen folynak a találgatások a különböző fórumokon, sok filmrajongó már saját listákat állított fel a lehetséges nyertesek felsorolásával. Hasonlóképp tettem én is, s az én tipplistámat hamarosan elérhetővé is teszem a blogon, közben várva az olvasók saját véleményét is.

A találgatásokra és véleménynyilvánításra talán a filmzene-vonatkozások a legalkalmasabbak, mert azok hazai késése miatt nem kell forrongni; egyszerűen elérhetők és ki-ki eldöntheti magában, melyik áll a legközelebb szívéhez.

Íme a legjobb dal jelöltjei pár sor személyes kommentárral (a címre kattintva pedig a számhoz vezető link):

I WILL SEE YOU - Leona Lewis (Avatar)

James Horner innen-onnan és saját munkásságából összelopkodott filmzenéjének egyik tetőpontja a csodás Leona Lewis átlagba zuhanó munkája. Az I Will See You valószínűleg, de inkább remélhetőleg csak azért kapott jelölést, mert nyerni úgysem fog, ami ugyanis kihallható a dalból, az a némi déja-vu érzettel kiegészített Titanic-dal, a világszerte ismert My Heart Will Go On, ami igazi fogalom, egy dal, amit egész egyszerűen mindenki ismer. Nos, ez nem lesz igaz Lewis dalára. Megvolt, meghallgattuk, ennyi. Léphetünk tovább, mindenféle élmény nélkül.

WINTER - U2 (Testvérek)

A Testvérek című filmdrámáról még nem sokszor esett szó a blogban; a sokat ígérő alapsztorit egy tényező biztosan magasabb szintre emeli: a hamisítatlan U2-életérzés, mely teljes erővel sugárzik a Winter című dalból. Néhány más jelölttel ellentétben ennek a számnak van lelke, és minden dallamából kiérződik, hogy nem azért készült, hogy legyen; hanem, hogy adjon valamit.

THE WEARY KIND - Ryan Bingham (Crazy Heart)

2010 The Westler-e. Country, kérges, feledhetetlen énekhang, óriási élmény. Adja magát a dallamok mögött megbúvó fájdalom, és a felemelő érzet, hogy ez az egyszerű, szomorkás dal aranyozza be az ember napját. Megunhatatlan zenei csoda.

CINEMA ITALIANO - Kate Hudson (Kilenc)

Teljes rejtély, hogy a Kilenc háza tájáról miért nem Marion Cotillard Take It All című lehengerlő száma került a jelöltek közé, hiszen Marion tud énekelni, a Take It All pedig megrázó és igazi érzelemskálával tarkított zeneszám. Ellenben Hudson nem tud énekelni, a Cinema Italiano pedig remek, fülbemászó popdal, de hatást maximum Daniel Day-Lewisra gyakorolhat, aki a film során Hudson karakterét is magáévá teszi.

ALL IS LOVE - Karen O. (Ahol a vadak várnak)

Mivel a filmről való áradozásomat minden nap ki kell élnem, ezúttal a Karen O. számával fejezem ki végtelen hálámat azért, hogy ez a film elkészült és él. Az All is Love minden, ami jókedv, odaadás, hála, szeretet. S ne tűnjön írásom egy ajtókon kopogtató vallási felekezet reklámszövegének, de ez a zene számomra azt képviseli, amiért érdemes hallani, aminek érdemes figyelmet szentelni és amit élmény átélni.

Képzeletbeli voksomat már leadtam, most már jöhet az izgulás és az, hogy mennyire lesz idén lehetőleg objektív a szavazógárda. Persze egy-egy zeneszámhoz olyan személyes élmény társulhat, ami mellett képtelen az ember elfogultság nélkül ítélni, de visszatérve a filmzenei albumokhoz az Ahol a vadak várnak zenéjének díját csak egyetlen opponens veszélyeztetheti: az A Single Man bravúros filmzenéje. Kettejük harca érthető volna a Golden Globe-on és az Oscar-on egyaránt; csak aztán nehogy ismét az eredetiség hiányában szenvedő, de legalább mindenki számára befogadható kerüljön ki győztesként.

*Csernák Ákos

Agora Magyarországon

Meglepő módon idehaza bemutatják Alejandro Amenábar legújabb moziját, a Rachel Weisz főszereplésével készült Agorát. Az egyelőre jelentősebb visszhang nélkül maradt történelmi film egy ókori egyiptomi filozófus és matematikus, Alexandriai Hypathia történetét mondja el a keresztény hit elterjedése idején. A Krisztus után 300-as évek végén játszódó film a kritikusok szerint olyan metsző egyházkritikával él, amit filmen eleddig ritkán láthattunk.

A történet és annak egyházi vonatkozásai érdekes előképet mutatnak a filmről, de miután Sasha Baron Cohen lemondta az egyik fő szerepet, biztosak lehetünk benne, hogy a kellő komorság és súlyosság ebben a műben is ugyanúgy megtalálható lesz, mint a Más világban, vagy a Belső tengerben.

Alexandria Hypathia alakját behatóbban február 25-től ismerhetjük meg, várhatóan nem túl nagy érdeklődéssel övezve, de remélhetőleg maradandó élménnyel szolgálva.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Agora filmzene
• Agora - Cannes-i visszangok
• 2009 filmjei

*Csernák Ákos

A következő negyedév filmes termései

Külföld
Amerikában máris jól kezdődik az év: a Cannes-i filmfesztivál győztes, fekete-fehér filmdrámája, A fehér szalag debütál Michael Haneke rendezésében (Funny Games), mely egy német falu I. Világháború előtti eseményeit mondja el. Kevésbé megterhelő filmélményt nyújthat a Daybreakers című sci-fi thriller, mely az előzetes várakozásokhoz híven nagyon ígéretes produkciónak tűnik. Január legnagyobb sikerei lehetnek az Eli könyve, illetve a Legion: míg előbbi Denzel Washington főszereplésével egy posztapokaliptikus világot idéz meg, melyben egy különös könyv segítségével megmenthető az emberiség, addig a Legion-ben Isten azzal bünteti a hálátlan emberiséget, hogy leküldi angyalait a Földre, kiknek feladatuk az apokalipszis előidézése. A fantáziadús történetek mellett aligha rúghat labdába az Extraordinary Measures, melytől az eddig megjelent cikkek alapján nem várhatunk sokat, s a Mel Gibsonnal készült Edge of Darkness is egy szokásosnak mondható összeesküvés-elmélettel rukkol elő. A hónap elején debütál a Leap Year című romkom Amy Adams főszereplésével, Anand Tucker rendezésében, akiről korábban azt cikkezték, hogy megkapta a Danish Girl rendezői székét, aztán kiderült, hogy mégsem.
Februárban debütál két, tavaly őszről elcsúsztatott mozi is, a Farkasember Benicio del Toro és a csodás Emily Blunt főszereplésével, illetve a Viharsziget Leonardo DiCaprio-val, ami rettenetesen sokat ígér, azonban felmerülhet a kérdés, hogy tényleg azért tolták-e el a bemutatót, hogy jövőre parádézzon az Oscar-on, vagy esetleg komolyabb okai voltak a csúsztatásnak. Valentin nap címmel olyan romantikázás következik, amiben a A- és B-listás sztárok garmadáját felsorolni is lehetetlen, mindenesetre szurkolhatunk, hogy Anne Hathaway pár nélkül maradjon a film végén. Sokkal személyesebb szinten halad a Dear John, mely végre csak két személy kapcsolatára összpontosít. Lasse Halström a Csokoládéval már bizonyította, hogy ért az érzésekhez és érzelmekhez, mindenesetre a két romantikus film közül legalább az egyik csak bejön. A From Paris with Love pedig címe ellenére elég komoly akciófilmnek ígérkezik egy végtelenül deformált Joh Travoltával és John Rhys Meyers-szel, akinek épp itt az ideje, hogy befusson a 2005-ös Match Point után.
Március hónap legkiemelkedőbb premierje Tim Burton sajátos Alice csodaországban-verziója, ezenkívül Jennifer Aniston és Gerard Butler ökörködik egy sort a The Bounty Hunterben, s Nicolas Cage karrierje feltámasztásán küszködve egy 14. századi boszorkányos filmben, a Season of the Witch-ben játszik (a film rendezője az a Dominic Sena, kinek legutóbbi filmje ősszel bukott hatalmasat a mozikban). A Legionhoz hasonlóan isteni beavatkozás történetét elmesélő Clash of the Titans az Avatar sztárját, Sam Worthingtont vonultatja fel, Ralph Fiennes Hádészként jelenik meg, Zeuszt pedig a zseniális Liam Neeson alakítja.

Mia Wasikowska a gyönyörű világú Alice-filmben

Magyarország
Január több magyar filmmel nyitja az évet, érkezik Vranik Roland Adás című, Filmszemlén bemutatott drámája, mely az eddigi kritikák alapján nem a nagyközönség filmje lesz. Dobó Kata a Halálkeringőben újból megpróbálja elhitetni velünk, hogy két mellével, Andy Vajna nélkül is képes a karrierre, de aki úgy gondolja, hogy Kata nélkül is túléli a hónapot, az választhatja a Sherlock Holmes-t, vagy a Doctor Parnassus és a képzelet birodalma című filmet (ismertebb nevén Heath Ledger utolsó moziját), mellyel Terry Gilliam talán helyrehozhatja a Tideland című baklövését. Az 51-es bolygó külföldi bukása után hazánkat is meghódítani készül Shrek-hasonmásaival, majd jön a rettenetes Doboz és a borzalmas Pokoli édenkert, hogy teljes legyen a skála. Január végén debütál Antal Nimród akciófilmje, A szállítmány, mely valami oknál fogva az Arany Málna weboldalán is kapott pár sor lehúzást, holott a kritikák közepesnek ítélték. Az előbb említett Leap Year remek magyar címmel, Szökőhév néven fut be, és jön még a Toy Story 3D is, csakhogy kellő visszhangot kapjon a nyáron debütáló Toy Story 3.
Február az Oscar-idény első nagy hullámát hozza George Clooney két filmjével, az Egek urával és a Kecskebűvölőkkel, ráadásul Michael Moore dokufilmje, a Kapitalizmus: Szeretem is terítékre kerül, és jön Michael Haneke előbb is említett munkája, A fehér szalag. Ezenkívül bemutatják a Toy Story 2. 3D-t is, és del Toro Farkasembere is megérkezik.
A világpremierrel egy időben, március 4-én jön Alice Csodaországból, s egyazon héten debütál a Viharsziget, tehát mindenképp mozgalmas filmes hétre számíthatunk a hónap elején. Az Oscar-díjak bejelentése után pár nappal jön az egekbe emelt Egy lányról, a hónap végén pedig az Így neveld a sárkányodat című animációt láthatjuk.

Vranik Roland Adása a végletekig megosztotta eddigi maréknyi közönségét

*Csernák Ákos

Avatar-lázadás

Valóban nem hazudok sokat, ha azt mondom, hogy az elmúlt hónapok lényegtelen szellőnek minősültek ahhoz képest, ami az utóbbi 2-3 napban megy végbe az interneten. A fórumokon forrongás, lázadás figyelhető meg, a tegnapi hazai premierről isteni szikrával tértek vissza a nézők (amint az olvasható többek között a Filmkatalógus és a Vox.hu fórumán), egyszerűen mindenki az agybomlasztó élményről beszél.
Most már csak az a fő kérdés, hogy az Avatar hogyan teljesít a mozipénztáraknál. A Box Office Mojo-n még nincsenek adatok, de az IMDb szerint a film még 3,5 milliót sem kaszált be a nyitó esten. Ez nem feltétlenül indikálja a forrongást, tekintve, hogy a novemberi Alkonyat - Újhold rekordot döntött: 26,3 millió dollárt kaszírozott nyitó napján.
Ha adatokban - egyelőre - nem is, kritikákat tekintve biztosra vehető, hogy a jóslat beigazolódott. A vezető filmes szaklapok imádatukat fejezték ki Cameron és az Avatar iránt, az iMDb-n pedig döbbenetes pontszámok olvashatók le. A szavazatok megoszlását illetően pedig szintén szép eredménynek számít, hogy a férfi és női nézők voksai között mindössze néhány tized pontnyi eltérés van. Az eloszlás alapján az Avatart a 18 év körüli nézők szeretik a legjobban.

Persze hol van még a vége? A lavina, ami épp csak ma indult meg (amcsi idő szerint), a következő hónapokban talán valódi őrjöngéssé fokozódik, s talán realizálódik a vezető amerikai szaklapok kijelentése is, miszerint az Avatarral új filmes korszakot indul el. Akárhogyan is alakulnak a dolgok, én örülök, hogy átélhetek egy ekkora filmes lázadást, s a végére talán tisztább képet nyerhetek arról, milyen miliő uralkodott annak idején, mikor bemutatták a Star Wars-t. Mindenesetre december 28-án számomra is letisztázódhat, miért is ez a nagy lázongás.

*Csernák Ákos

Golden Globe-jelölések 2010

Megérkezett a jelöltek listája az Oscar előszobájához. A díjak január 17-én kerülnek átadásra, addig pedig itt a jelöltek listája, több-kevesebb meglepetéssel.

Legjobb dráma

• Avatar
• The Hurt Locker
• Becstelen Brigantyk
• Precious
• Egek ura
  

Jelenet a több kategóriában jelölt Precious-ből

Legjobb vígjáték/musical

• (500) nap Summerrel
• Másnaposok
• Egyszerűen bonyolult
• Julie & Julia
  
• Nine
  

Legjobb drámai színész

• Jeff Bridges (Crazy Heart)
• George Clooney (Egek ura)
• Colin Firth (A Single Man)
• Morgan Freeman (Invictus)
• Tobey Maguire (Brothers)

Legjobb vígjáték/musical színész

• Matt Damon (Az Informátor!)
• Daniel Day-Lewis (Nine)
• Robert Downey Jr. (Sherlock Holmes)
• Joseph Gordon-Levitt ((500) nap Sumerrel)
• Michael Stuhlbarg (A Single Man)

Legjobb férfi mellékszereplő

• Matt Damon (Invictus)
• Woody Harrelson (The Messenger)
• Christopher Plummer (The Last Station)
• Stanley Tucci (Komfortos mennyország)
• Christoph Waltz (Becstelen Brigantyk)

Legjobb drámai színésznő

• Emily Blunt (The Young Victoria)
• Sandra Bullock (The Blind Side)
• Helen Mirren (The Last Station)
• Carey Mulligan (Egy lányról)
• Gabourey "Gabby" Sidibe (Precious)

Sandra Bullock a 'The Blind Side' című sportdrámában

Legjobb vígjáték/musical színésznő

• Sandra Bullock (Nász-ajánlat)
• Marion Cotillard (Nine)
• Julia Roberts (Kettős játék)
• Meryl Streep (Egyszerűen bonyolult)
• Meryl Streep (Julie & Julia)

Legjobb női mellékszereplő

• Penélope Cruz (Nine)
• Vera Farmiga (Egek ura)
• Anna Kendrick (Egek ura)
• Mo'nique (Precious)
• Julianne Moore (A Single Man)

Legjobb rendező

• Kathryn Bigelow (The Hurt Locker)
• James Cameron (Avatar)
• Clint Eastwood (Invictus)
• Jason Reitman (Egek ura)
• Quentin Tarantino (Becstelen Brigantyk)

Legjobb forgatókönyv

• District 9
• The Hurt Locker
• Becstelen Brigantyk
• Egyszerűen bonyolult
• Egek ura
  

Legjobb filmzene

• Az informátor! (Marvin Hamlisch)
• Fel! (Michael Giacchino)
• Ahol a vadak várnak (Carter Burwell, Karen O)
• Avatar (James Horner)
• A Single Man (Abel Korzeniowski)

Legjobb animációs film

• Derült égből fasírt
• Coraline és a titkos ajtó
  
• A fantasztikus Mr. Fox
• A hercegnő és a béka
• Fel!
  

Feltűnő, hogy sem a Komfortos mennyország, sem a The Road nem kapott jelölést a legjobb film kategóriában. Ez talán alátámasztja a korai lemondó kritikák helyénvalóságát.
Sandra Bullock és Meryl Streep duplázása remek hír, úgy tűnik, Streep nélkül már tényleg nincs Golden Globe vagy Oscar, de hogy Julia Roberts mit keres a jelöltek között, nagy talány. Josep Gordon-Lewitt jelölése teljesen megérdemelt, de Zooey Deschanel neve hiányzik a jelöltek listájáról... Christoph Waltz és a Fel! díjai szinte garantáltak, de utóbbihoz hozzászólva én inkább a zseniális Coraline-ra tenném le a voksom. Kathryn Bigelow-al pedig lehet, hogy márciusban befut az első Oscar-t nyert rendezőnő?
Január 17-én majd nagyokat lepődünk, addig pedig lehet találgatni, vajon az Oscar listájára mely filmek kerülnek fel.

*Csernák Ákos

Nine - Az év musicalje [5.cikk]

A Nine-kampány
Amerikában nyilván mindennaposabb, hogy egy-egy film körül tornyosulnak a TV-spotok, a szereplők magazinok címlapjain domborítanak, egy musical esetében akár a film slágerére lépnek fel a táncshow-k szereplői, és interjúk sorát közlik napról napra a tévében és az interneten. A Nine reklámkampánya az impozáns színészgárdát illetően inkább a fiatal színésznőket helyezi előtérbe, akik sorra jelennek meg az épp befejezésre váró Oprah-show-ban, vagy éppenséggel a Vogue és az Empire magazin címlapjain csillognak. Itthonról persze nehéz átélni, hogy pontosan mekkora felhajtás van a film körül, épp ezért - és hogy az Atonemovie Blog ne Nine-osodjon el a végletekig - az ezen a linken elérhető, kifejezetten a filmre összpontosító blogban nagyjából tetten érhető és nyomon követhető a Nine "hype-ja".
Íme néhány TV-spot: az első spot november 18-án jelent meg, pár nappal később vált elérhetővé a második. A spotok nem hoznak sok újdonságot, de a harmadik trailer előtt mindenképp megtekintésre méltó darabok.

A kevesebb több, jelzi ezt három elrettentő példa

A Nine második werkfilmje
A "Rehearsal Montage" betekintést nyújt a munkálatokba, minden színészre külön kitérve, és természetesen a Be Italian zenéjére. A werkfilm október második felében látott napvilágot, s nagyjából ekkor indult meg a film kampánya is.




A Nine alakjai - Luisa Contini (a feleség)
Fiatal feltörekvő színésznő, fiatal feltörekvő rendező - szerelem, házasság. És az azóta eltelt idő. Marion Cotillard úgy nyilatkozott karakteréről, aki egyszerre felesége, barátja és bizalmasa Guido-nak. Luisa a tipikus alárendelt feleség megtestesülése, aki elfogadja ezt a viszonyt, sőt, Guido többi viszonyáról is tud. A nő legnagyobb csapása az, hogy ebben az alárendelt kapcsolatban ő kerül ki örök vesztesként, aki mindent ad, de semmit sem kap vissza. Marion Cotillard a filmben két dalt is elénekel: az egyik a musicalből átvett My Husband Makes Movies, a másik pedig a külön a filmhez írt szenzációs Take It All, mely a cikk végén meghallgatható.

Day-Lewis egy ágyban a két istennővel, Penélope Cruzzal és Marion Cotillard-al

A Nine alakjai - Gudio Contini
A sokat emlegetett Guido a film központi alakja, aki minden itt bemutatott nővel különös kapcsolatot, viszonyt folytat, személye pedig darabokra esik, mikor egyszerre próbál elismert rendező lenni és irigylésre méltó magánéletet folytatni. Guido-t a két Oscar-díjjal büszkélkedő Daniel Day-Lewis alakítja, aki két számmal is megörvendeztet, s december 3-tól mind a bekebelező Guido's Song, mind pedig a lobbanékony I Can't Make This Movie elérhető a lent jelölt linkeken.

Day-Lewis Guido Contini szerepében

A Call from the Vatican

Különös, hogy épp Marion Cotillard után kell visszatérni Penélope Cruzhoz, az viszont, hogy december 3-án megjelent a YouTube-on a Cruz által énekelt szám, talán mentségül szolgál. Cruz ripacs előadása és önmagában a zene langyos stílusa nem éppen a kiemelkedő dalok közé tartozik az eddigi számokat figyelembe véve. A zene a második felében kap erőre, egy kis kirobbanás segít vissza éberségünkbe, de nyilván Cruz látványa után még ilyen szám mellett sem jöhet szóba az unatkozás. Mindenesetre ez a nyávogás nem egy Be Italian...

Alakot ölt a film!

Megjelenési időpontok

• December 3.: Premier Londonban
• December 15.: Premier New Yorkban
• December 15.: A filmzenei album megjelenése
• December 25.: Premier az Egyesült Államokban
• Február 4.: hazai premier

A Nine dalai
Mivel december 3-án minden egyes zeneszám teljes terjedelemben megjelent az interneten, végszóra közzéteszem az összes dalt.

Fergie - Be Italian
Kate Hudson - Cinema Italiano
Marion Cotillard - Take It All
Marion Cotillard - My Husband Makes Movies
Penélope Cruz - A Call from the Vatican
Nicole Kidman - Unusual Way
Sophia Loren - Guarda La Luna
Judi Dench - Folies Bergere
Daniel Day-Lewis - Guido's Song
Daniel Day-Lewis - I Can't Make this Movie


Ezzel a cikkel véget ért a Nine cikksorozata. A főbb szereplők bemutatásával, a lehető legtöbb elérhető zeneszám közzétételével és a képek folyamatos feltöltésével remélem, hogy sikerült kedvet hoznom, de legalábbis felkelteni a figyelmet a filmet illetően. A Nine filmzenéjének megjelenése után biztosan írok bejegyzést a Filmzenék aloldalhoz, de ezek után a musical már főként a díjszezon idején kerül ismét szóba, a kisebb híreket ezentúl Twitteren közlöm.
Cikksorozatok ezután is fognak születni a blogban: az első próbálkozás után jelentősen kevesebb bejegyzés keretein belül fogog bemutatni egy-egy olyan filmet és alkotógárdáját, melyre érdemes lesz odafigyelnie a nagyérdeműnek. Az olvasók természetesen ennek alakításában is részt vehetnek: elég egy-egy hozzászólás alkalmával jelezni azt, amiben már itt előzőleg megállapodtunk.

*Csernák Ákos