Helyzetjelentés és Life in a Day-kisfilm
Van valaki, akit érdekel, hogy mit csinálok, amiért nem írok bejegyzést a blogra? Ha nem, lapozz egy kicsit lejjebb, a videóig. :) A többieknek:
Először is. Aligha láttam mostanában említésre méltó filmet. Néhány kommersz, szót sem érdemlő idiótaságon kívül azonban más nem fér bele - talán azért, mert jelenleg nem is akarok komolyabb filmeket nézni. Hogy ez miért van, számomra rejtély, úgyhogy egyelőre ráfogom a nyárra!
Bővebben az ugrás után!
A pontosítás kedvéért, valójában láttam a közelmúltban olyan mozgóképet, amitől az állam esett le, nem egyszer, hanem többször, folyamatban. Elsőként azért, mert az RTL Klub elhitte, hogy egy ilyen nagyszerű show sikert arathat itthon, másodsorban pedig minden másért: a meghökkentő történetvezetésért, a brutális csavarokért és Olivia Williams mesteri játékáért. A Dollhouse című sorozatról van szó, amit 2 évad után elkaszált a Fox, de még előtte a sorozat kezdő részeit jól megcincálta, hogy az gyenge nézettségi adatokból végül még gyengébbeket hozhasson. Nekik gratulálok ezúton, de inkább dicsőítem a sorozat alkotóját, Joss Whedont, aki a maradék huszon- részt katarzisokkal és élménydús percek sokaságával töltötte meg. Így vált a Dollhouse számomra a Twin Peaks és a Kés/alatt után a 3. sorozattá, amit igazán szerettem.
Másodsorban. Próbálom a nyár további részét a varázsszóval (autodidakta) megtölteni. Kicipeltem a könyvtárból néhány filmes témájú könyvet, de itt sorakozik mögöttem pár pszichológiával, történelemmel, művészetekkel foglalkozó kötet is, hogy közelebb kerülhessek az úgynevezett alapműveltséghez. Ha most valaki ebből és a 'gimnazista' szóból kisakkozik egy 'miért?'-et, annak figyelmébe ajánlom többek között mondjuk ezt a cikket.
Harmadsorban. Már az előző, A köz c. cikkemben is írtam a Life in a Day projektről, amire azóta, meglepő módon én is készítettem egy videót. Gyakorlatilag teljesen az én munkám. Innen is köszönöm a segítséget mindenkinek, aki így vagy úgy részt vállalt a dologban, de a munkálataim alatt sikerült még jobban megerősítenem magamban két célt: 1. kell egy új kamera (megj: aki tud használt Canon HV20-as kamerát, írjon!). Egyébként: YouTube killed the video quality! 2. jó volna a továbbtanulás során olyan közegbe kerülni, ahol mondjuk rajtam kívül még van pár ember, aki filmes célok iránt elhivatott. Innen luxus, onnan alapvető volna, amonnan meg 'wtf, azt ne mondd nekem, hogy nincs egy ember...". Pedig nincs. És tudom, hogy ott, ahol mindez alapvető, minden sokkal eredményesebben és színvonalasabban mehetne. Egyelőre azonban ez van, én pedig ezt a videót küldöm csokor jókívánsággal együtt Kevin McDonaldnek és szorgos csapatának, akik januárig kész filmet állítanak össze a tengernyi videoanyagból.
Először is. Aligha láttam mostanában említésre méltó filmet. Néhány kommersz, szót sem érdemlő idiótaságon kívül azonban más nem fér bele - talán azért, mert jelenleg nem is akarok komolyabb filmeket nézni. Hogy ez miért van, számomra rejtély, úgyhogy egyelőre ráfogom a nyárra!
Bővebben az ugrás után!
A pontosítás kedvéért, valójában láttam a közelmúltban olyan mozgóképet, amitől az állam esett le, nem egyszer, hanem többször, folyamatban. Elsőként azért, mert az RTL Klub elhitte, hogy egy ilyen nagyszerű show sikert arathat itthon, másodsorban pedig minden másért: a meghökkentő történetvezetésért, a brutális csavarokért és Olivia Williams mesteri játékáért. A Dollhouse című sorozatról van szó, amit 2 évad után elkaszált a Fox, de még előtte a sorozat kezdő részeit jól megcincálta, hogy az gyenge nézettségi adatokból végül még gyengébbeket hozhasson. Nekik gratulálok ezúton, de inkább dicsőítem a sorozat alkotóját, Joss Whedont, aki a maradék huszon- részt katarzisokkal és élménydús percek sokaságával töltötte meg. Így vált a Dollhouse számomra a Twin Peaks és a Kés/alatt után a 3. sorozattá, amit igazán szerettem.
Másodsorban. Próbálom a nyár további részét a varázsszóval (autodidakta) megtölteni. Kicipeltem a könyvtárból néhány filmes témájú könyvet, de itt sorakozik mögöttem pár pszichológiával, történelemmel, művészetekkel foglalkozó kötet is, hogy közelebb kerülhessek az úgynevezett alapműveltséghez. Ha most valaki ebből és a 'gimnazista' szóból kisakkozik egy 'miért?'-et, annak figyelmébe ajánlom többek között mondjuk ezt a cikket.
Harmadsorban. Már az előző, A köz c. cikkemben is írtam a Life in a Day projektről, amire azóta, meglepő módon én is készítettem egy videót. Gyakorlatilag teljesen az én munkám. Innen is köszönöm a segítséget mindenkinek, aki így vagy úgy részt vállalt a dologban, de a munkálataim alatt sikerült még jobban megerősítenem magamban két célt: 1. kell egy új kamera (megj: aki tud használt Canon HV20-as kamerát, írjon!). Egyébként: YouTube killed the video quality! 2. jó volna a továbbtanulás során olyan közegbe kerülni, ahol mondjuk rajtam kívül még van pár ember, aki filmes célok iránt elhivatott. Innen luxus, onnan alapvető volna, amonnan meg 'wtf, azt ne mondd nekem, hogy nincs egy ember...". Pedig nincs. És tudom, hogy ott, ahol mindez alapvető, minden sokkal eredményesebben és színvonalasabban mehetne. Egyelőre azonban ez van, én pedig ezt a videót küldöm csokor jókívánsággal együtt Kevin McDonaldnek és szorgos csapatának, akik januárig kész filmet állítanak össze a tengernyi videoanyagból.
Köszönöm annak, aki megnézi a videót, elolvassa a cikket, és valamelyikhez ír kommentet. :)
*Csernák Ákos
4 comments:
Én elolvastam, és a videót is megnéztem :) Gratula hozzá, ez a project tök jó ötlet volt. Én is drukkolok, hogy viszontlássuk a pólót a filmben! :D
Meglepődtem, hogy ennyire tetszett a Dollhouse. Én igazából csak az első évadot láttam, valóban egyedi, de sokszor laposnak és unalmasnak éreztem... lehet, hogy egyszerűen csak sokat vártam tőle, mivel nagy Whedon rajongó vagyok. Ajánlom tőle a Firefly és Serenity párost, véleményem szerint klasszisokkal jobban sikerültek, illetve a Dr. Horrible-t, ami egy zseniális 40 perces musical szösszenet. Majd egyszer tegyél velük egy próbát :)
(Szóval te is most fogsz érettségizni? Nekem is készülnöm kellen rá valamit, de sajnos lustább vagyok, mint kéne lennem... legalább még ott az augusztus.)
Köszönöm. :) Ezek szerint el lehetett olvasni a pólóra ragasztott sorokat.
Sok csavaros filmet láttam már, de a Dollhouse percről percre meg tudott lepni. Elsősorban ezért szerettem meg, egyébként pedig Olivia Williams személyisége volt óriási plusz.
Én Whedontól még korábban nem láttam semmit, majd valamelyik sorozattal megpróbálkozom, de nem akarok függésbe esni. :)
Pedig még muszáj belehúzni. Az augusztus sok mindenre elég, második idegennyelv-tanulás, meg önmagában művelődés + lehetőleg sok értelmes film. :)
Megértem, bár nekem már nincs ilyen gondom, egy ideje függő vagyok :D
A Firefly egyébként még rövidebb, mint a Dollhouse (14 rész mindössze), köszönhető a kedves csatornának, akik által az elejétől kezdve szabotálva volt a sorozat, valamiért pikkelnek Whedonra :x A Serenity pedig egy 2 órás mozifilm, amit a rajongók harcoltak ki, ezt nevezhetjük a sorozat lezárásának. Jobb, ha inkább befejezem, még napestig tudnék róla áradozni...
Nyelvtanulás lesz mindenképp, értelmes filmnézés is kellene, de az mostanában nekem sem nagyon megy. Még mindig azt várom, hogy az Inceptiont láthassam, de még nem volt rá lehetőségem...
Első kommented után utánanéztem a két produkciónak. :) A Fox egyébként ezek alapján elbújhat.
Az Inceptiont én is várom, no meg a Saltot. Utóbbiról meglepően jó kritikákat olvastam.
Post a Comment